Ne attól függjön, mikor beszélsz és mikor nem, hogy mások mennyire kérdezgetnek. Jézus ezt mondta az egyik barátjának, aki meg akarta akadályozni a letartóztatását: „Azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Máté 26:53).
Amikor Pilátus ítélőszéke előtt állt, nála volt a hatalom, nem Pilátusnál, de mégis azt mondja róla a Biblia, hogy „száját sem nyitotta ki” (Ézsaiás 53:7). Csak állt ott és nem szólt egy szót sem. Vajon miért nem? Azért, mert valójában nem ő állt bíróság előtt, hanem Pilátus! Jézus ismerte a sorsát, és ami még fontosabb: szoros kapcsolatban állt mennyei Atyjával. Ha ismered Istent, bátran szembe tudsz nézni bármivel – és ha nem akarsz, nem beszélsz. Néha az a legbölcsebb, ha ennyit mondasz: „Nem tudom a választ, de gondolkodni fogok rajta, imádkozom, és majd visszatérünk erre.”
„Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával.” (Példabeszédek 12:23) Amikor mindenáron választ akarnak kapni az emberek, még azelőtt megpróbálják kierőszakolni belőled, hogy minden tényt ismernél vagy lehetőséged lenne alaposan átimádkozni és megfontolni a dolgot. Ha megkérdezed Istent, ő tudatni fogja veled, hogy mit mondj és mikor. „Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be” (Ézsaiás 51:16) – hangzik ígérete.
A büszkeség ezt mondja: „Ne csak állj ott, hanem mondj is valamit!” A bölcsesség viszont ezt: „Ne csak mondj valamit, hanem inkább állj meg!” Kérj csendben útmutatást Istentől, hiszen egyetlen tőle származó gondolat hamar megoldhatja a problémát.
