Amikor Isten arra kér, hogy vállalj áldozatot valakiért, tedd meg! Olyan ez, mintha befizetnél egy mennyei bankszámlára. Lehet, hogy ma nincs rá szükséged, és holnap sem lesz, de ha egyszer igen, Isten rá a garancia, hogy sokszorosan visszakapod.
Sadhu Sundar Singh indiai keresztyén misszionárius útitársával egy magas hegyi hágón haladt át a Himalájában, amikor megláttak egy embert, aki a hóban feküdt. Odamentek hozzá, és megállapították, hogy nagyon gyengék az életjelei. Amikor Sundar nekilátott, hogy segítsen a szerencsétlen utazón, útitársa ellenkezett: „Az életünkbe kerülhet, ha őt is magunkkal cipeljük!” Sundar azonban képtelen lett volna sorsára hagyni a bajba jutottat anélkül, hogy legalább megpróbálná megmenteni. Így hát az útitársa búcsút intett neki és továbbment. Sundar a hátára vette a férfit. A cipeléshez minden erejét latba kellett vetnie a magaslati viszonyok és a hóval borított terep nehézségei miatt. Ahogy gyalogolt vele, a testével kezdte felmelegíteni az átfagyott embert. Az lassanként új erőre kapott, idővel pedig már egymás mellett haladtak tovább – kölcsönösen támogatva és melegítve egymást. Nem sokkal később újabb testet pillantottak meg a hóban, és közelebbről megvizsgálva látták, hogy az illető már halott. Bizony, jól sejted: Sundar korábbi útitársa volt az! Hogy mi ebből a tanulság? Amiben megsegítesz másokat, abban téged is megsegít az Úr! A Bibliában így olvassuk: „Jóakarattal szolgáljatok, ...mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (7–8. v.).
