Mindennek az határozza meg az értékét, hogy mi a funkciója: hogy milyen problémát old meg vagy milyen szükséget tölt be. Jó példa erre a homok. A tengerparton ingyen van, de ha játszóteret akarunk építeni, be kell zsákolni és teherautóval kell kiszállítani ugyanazt a homokot, így többe kerül – következésképpen az értéke is nő. Ami a parton ingyenes volt, immár zsákonként nagyjából kétezer forintba kerül. Amikor papírra ragasztják ugyanezt a homokot, hogy csiszolópapírt gyártsanak, még tovább nő az értéke, és tekercsenként akár meg is négyszereződhet az ára.
Az érték tehát a rendeltetéstől függően változik. Egy író ezt így magyarázza: „A homok szilícium-dioxid. Ha felhevítik és feldolgozzák, számítógépes chipek kifinomult alkatrésze készül belőle, amely ötszáz dollárt ér. Vagyis ami a parton ingyen volt, most már értékkel bír, mivel zsákban van, papírra ragasztották, vagy mert egy drága számítógépes chip része. A homok ugyanaz marad, de a nemesebb cél értéknövelő hatással bír.”
Pál ezt írja azok után, hogy hosszasan beszél az egyházban elvégzendő különféle feladatokról és gyakorlásra váró lelki ajándékokról: „Törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra!” Vajon miért? Azért, hogy a leginkább hasznára légy másoknak, és a legtöbb jót tehesd. A rómabeli hívőknek ezt írja Pál: „Szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek…” (Róma 1:11). Ne érd be kevesebbel! Kérj nagyobb ajándékot Istentől, és nem fogsz csalódni.
