Élj az élet játékszabályai szerint!

Ha megtanultál megbocsátani magadnak és elfogadni magad, az azt jelenti, hogy tudomásul vetted az ember mivoltodat és együtt tudsz élni a tökéletlenségeiddel. Felismerted, hogy – Isten kegyelme mellett – az tett azzá, aki ma vagy, amin keresztülmentél.

Veronica Shoffstall így fogalmazott: „Egy idő után megtanulod a finom különbséget aközött, hogy fogod valakinek a kezét vagy magadhoz láncolod az illetőt... hogy a szeretet nem rátámaszkodást jelent, a társaság pedig nem ad mindig biztonságot... hogy egy csók nem jelent szövetségkötést, az ajándék pedig nem jelent ígéretet, és kezded felemelt fővel és előre tekintve elfogadni a vereségeidet, [felnőtthöz] illő módon, nem pedig gyermeki bánkódással, továbbá megtanulod a mára építeni minden utadat, mert a holnap talaja túl bizonytalan alap a tervezéshez, a jövőt illető álmok pedig hajlamosak szertefoszlani. Idővel megtanulod, hogy a napsütés is mértékkel jó csak, máskülönben éget. Így hát elkezded beültetni a saját kerted és díszíteni a saját lelked ahelyett, hogy arra várnál, hátha valaki más hoz majd neked virágot. Azt is megtanulod, hogy tényleg képes vagy kitartani, hogy valóban erős vagy és igazán értékes...”

Másképpen fogalmazva: „Megtanulsz az élet játékszabályai szerint élni!” Vajon könnyű így élni? Nem, de amikor túl nehéznek tűnnek a játékszabályok, gondolj Isten ígéretére: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Erre az ígéretre bátran ráállhatsz!