„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy…” (Zsoltárok 23:4)
Egy lelkész ezt írja: „A nagyszerű prédikátortól, dr. Donald Grey Barnhouse-tól ezt kérdezte egyik gyermeke, amikor édesanyjuk halálát követően éppen hazafelé tartottak a temetésről: »Apa, hová lett anya? Nem értem, mit jelent az, hogy meghalt.« Éppen ekkor haladt el mellettük egy kamion és beárnyékolta az autójukat. Barnhouse így felelt: »Gyerekek! Mi lenne jobb: ha az a kamion ütne el vagy ha az árnyéka terítene be minket?« Majd tovább magyarázott: »Amikor Krisztus nélkül hal meg valaki, az olyan, mintha elütné a kamion, de ha Krisztussal hal meg, akkor csak árnyék vetül rá.«”
Pál így ír: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:13–17).
