A bátorítás szokása

„Mikor elcsüggedtek, rájuk mosolyogtam… elfogadó tekintetem értékes volt számukra.” (Jób 29:24 TM)

Legjobban azzal tudod a szívedet erősíteni, ha lehajolsz, hogy mást felemelj. Gondolj bele: azok a legjobb barátaid, akik bátorítanak téged. Hiszen ki szeret olyanok közelében lenni, akik lehúzzák? Dr. Maxwell Maltz interjút készített egy sikeres üzletember fiával. A fiú nem volt hajlandó továbbvinni a család üzleti ügyeit apja halála után, még akkor sem, ha ez gazdaggá tette volna őt. Döntését így magyarázta: „Ön nem érti, hogy milyen kapcsolatom volt az apámmal. Őt mindig hajtotta valami, és nehéz utat járva jutott fel a csúcsra. Önállóságra akart tanítani engem, és úgy gondolta, hogy a legjobb módszer erre, ha sohasem bátorít vagy dicsér engem. Mindennap labdafogást játszottunk az udvaron. A játék lényege az volt, hogy el kellett kapnom a labdát tízszer egymás után. Nyolcszor vagy kilencszer elkaptam, de a tizedik dobásnál mindig megtett mindent azért, hogy elhibázzam. A földre dobta, vagy magasra a fejem fölé úgy, hogy semmi esélyem nem volt elkapni.”
Könnyes szemmel abbahagyta, majd ezt mondta: „Ezért kell elmennem innen; el akarom kapni azt a tizedik labdát!” Ez a fiatalember úgy nőtt fel, hogy úgy érezte, ő sohasem üti meg a mércét, sohasem lehet elég tökéletes ahhoz, hogy apjának kedvére legyen. Ismerősen hangzik? William James azt mondta: „Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.” A legtöbben csodálatos dolgokat látunk meg más emberekben, de soha nem mondjuk el nekik. A dicséret azonban csak akkor ér valamit, ha átadod. Élj tehát bátorító életet!

Szavaid jelentősége
A Biblia azt mondja: „azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róma 14:19). Amikor Jób bajban volt, barátja, Elifáz emlékeztette őt arra, hogy a múltban Jób szavai biztatásul szolgáltak azoknak, akik már-már feladni akartak valamit.
Szavaink árthatnak vagy gyógyíthatnak, áldhatnak vagy fáraszthatnak, pusztíthatnak vagy szabadíthatnak, lerombolhatnak vagy felépíthetnek.
„Élet és halál van a nyelv hatalmában” (Példabeszédek 18:21).

Jon Walker írja: „Te, akinek ott él Jézus a szívében – képes vagy gyilkosságra. Én is. Hatalmunkban áll szavainkkal halált szólni… vagy életet. Talán neked is mondtak már gyilkos szavakat. »Nem vagy elég okos… elég sovány… elég gyors… elég jó… egy igazi keresztyén nem is gondolna ilyesmire.« Egy olyan világban, ahol az embereket folyamatosan ostorozzák és leszólják, Isten neked szuperhősi képességet adott arra, hogy legyőzd a negativitást. Éltető szavakat szólsz, ha ezt mondod: »Számítasz nekem. Kedvellek olyannak, amilyen vagy… az életed igenis számít. Céllal vagy teremtve. Isten szeret téged, és hihetetlenül értékes vagy számára.« Isten kegyelmének hangjává válhatsz mások életében, támogatva, szeretve, segítve és bátorítva őket szavaiddal.” Isten azt akarja, hogy bátorítsuk egymást, de ez nem hízelgést vagy hájjal kenegetést jelent. Azt jelenti, hogy olyan szavakat mondunk, amelyek segítenek másoknak talpon maradni, és továbbmenni. Szavaid új reményt adhatnak egy barátnak, rokonnak, szomszédnak vagy munkatársnak, aki már épp összeesett volna. Micsoda ajándék!

A bátorítás ereje
Egyikünk sem ér el semmit egyedül, segítség nélkül. Akik az emberiség történelmében nagy dolgokat vittek végbe, az életükben jelenlévő emberek miatt váltak azzá, akiknek ma ismerjük őket. Láttuk a Narnia Krónikáit és A Gyűrűk Urát. De tudod-e, hogy a szerzőik, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien oxfordi professzorok voltak, és közeli barátok? Minden héten találkoztak, hogy együtt egyenek, beszélgessenek írói törekvéseikről, és felolvassanak egymásnak még kiadatlan munkáikból. Tolkien volt az, aki bátorította a bevallottan ateista Lewist, hogy tanulmányozza a keresztyénséget, és végül elvezette őt a megtérésre. És Lewis volt az, aki bátorította Tolkient, hogy folytassa a regényírást, és keressen kiadót. Barátságuk és kölcsönös biztatásuk nélkül sohasem született volna meg a 20. század briliáns hitvédelmi írása és a fantasy-irodalom egyik legcsodálatosabb darabja.

A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen. Mark Twain azt mondta: „Egyetlen dicséret egy egész hónapra elég, hogy mozgásban tartson”. Egyetlen biztató szó egy tanártól megváltoztathatja egy gyermek életét; egyetlen biztató szó a házastárstól megerősítheti, sőt akár megmentheti a házasságot; egyetlen biztató szó egy vezetőtől valakit arra lelkesíthet, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Zig Ziglar mondja: „Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre.” A Biblia azt mondja: „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24).