A változás lehetséges

„...az én fiam... gyakorta esik a tűzbe, és... a vízbe.” (Máté 17:15)

A megdicsőülés hegyén átéltek után Jézus tanítványait megkereste egy apa, akinek a fia önpusztító módon viselkedett, mivel „...gyakorta [esett] a tűzbe, és gyakorta a vízbe”. Valahányszor ugyanazokat a hibákat követed el, ugyanazokba a csapdákba esel bele, ugyanolyan kapcsolatokba sodródsz, ugyanazok a szokások húznak vissza, ideje problémádat Jézus elé tárni!
A szokások olyanok, mint a gépek: következetesen ugyanazt a terméket állítják elő. Mást nem tehetnek: arra tervezték őket, hogy ugyanazt a meghatározott eredményt produkálják. A változás új viselkedésmódot, gondolatokat, környezetet kíván, valamint hajlandóságot arra, hogy megküzdjünk régi gondolkodásmódunkkal. Ehhez pedig erős kapcsolatra van szükség Istennel!

Mózes 5. könyvében Isten azt mondja népének, hogy pusztítsák el ellenségeiket, különben a végén azok fogják elpusztítani őket. Amikor pedig ő azt mondja, hogy ideje háborút hirdetni az önpusztító szokások ellen, ne mondd azt, hogy „De mindenki ezt csinálja!”, vagy „Ez nem nagy dolog.” Szabadulj meg ettől a beállítottságtól! Ez fogolyként megkötöz téged, és megakadályozza, hogy élvezd azt a szabadságot, amit Jézus szerzett számodra a Golgotán.

Térdelj le, és imádkozz: „Uram, mutasd meg nekem ennek a problémának a gyökerét, valamint azt, hogy hogyan oldjam meg! Ma készen állok a pozitív változásra az életemben!”

Miért tart ilyen sokáig? Miért tart olyan sokáig a változás?
Azért, mert:

1. nagyon lassan tanulunk. Milyen gyakran megesett, hogy elbuktál, és azt gondoltad: „Ó ne, már megint! Azt hittem, több eszem van ennél.” Izráel történelme szemlélteti, milyen gyorsan elfelejtjük azokat a leckéket, amelyeket Isten tanít nekünk, és visszatérünk a régi magatartásformákhoz és viselkedéshez. „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk!” (Zsidók 2:1)
2. sok mindent el kell hagynunk. Tanácsadóhoz fordulunk egy olyan problémával, amely évek alatt alakult ki, és azt mondjuk: „Hozza rendbe! Van rá egy órám.” Ácsi! A probléma nem egyik napról a másikra alakult ki, és nem is fog elmúlni egyetlen éjszaka alatt. Nincs semmilyen tabletta, imádság vagy törvényszerűség, amely azonnal meg nem történtté tenné hosszú évek rombolását. Az eltávolítás és pótlás kemény munkájára van szükség. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert… öltsétek fel az új embert!” (Efezus 4:22–24). Még mindig vannak régi viselkedésformáink, szokásaink és hajlamaink, amelyekkel foglalkoznunk kell.
3. a növekedés fájdalmas. Minden változás valamilyen veszteséggel jár. El kell engednünk régi életszemléletünket ahhoz, hogy megtapasztalhassuk azt az új életet, amit Krisztus ígért. Mi viszont félünk ettől a veszteségtől, még akkor is, ha a régi életünk önpusztító, mert olyan, mint egy jól kitaposott cipő: kényelmes és ismerős.
4. a szokások kialakításához idő kell. A jellemed a szokásaid összessége. Csak egy módszer van arra, hogy a krisztusi jellem szokásait alakítsuk ki: újra és újra azokat kell gyakorolnunk! Nincsenek instant szokások. Ezért biztatja Pál Timóteust arra, hogy: „gyakorold ezeket a dolgokat! Szenteld ennek az életed!”