Szeresd magadat – Isten szeret!

„Őbenne lettünk örököseivé is… hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban.” (Efezus 1:11–12)

Dennis Waitley mondta: „Nem az tart vissza, ami vagy, hanem amit gondolsz, hogy nem vagy.” Szomorú, hogy van, aki olyan kevésre tartja magát, hogy inkább belemegy egy rossz kapcsolatba, mint hogy ne legyen neki semmilyen. De az, hogy vannak körülöttünk mások, még nem garantálja, hogy nem leszünk magányosak. Lehetsz körbevéve emberekkel, mégis megtörténhet, hogy ürességet érzel, és azt, hogy kihasználnak.

Amíg le nem győzöd az egyedülléttől való félelmet, és amíg nem tudsz bizalommal várni Istenre, hogy jó kapcsolatokat adjon neked, addig magányos maradsz. A magány sokkal inkább azt jelenti, hogy nem szereted magad, mint azt, hogy nincsenek körülötted emberek, akik szeretnek. Különben miért töltenénk annyi időt azzal, hogy az elutasítást kerüljük, ahelyett hogy arra fordítanánk az időt, hogy egészséges kapcsolatokat építsünk? Félünk, hogy megsebeznek, és fenntartjuk a védelmünket. Azt gondoljuk, hogy ha nem keveredünk bele semmibe, akkor nem sérülhetünk, de az eredmény az, hogy magányosak leszünk. Félünk, hogy sebezhetők leszünk, hogy az emberek kritizálni fognak, ha bármi személyeset osztunk meg velük. Ez az aggodalom még jobban elősegíti az elszigeteltség érzését.

Ahelyett, hogy azt kívánnánk, a dolgok változzanak meg – kezdjük el megváltoztatni őket! Pál apostol azt mondja: „Őbenne lettünk örököseivé is… hogy dicsőségének magasztalására legyünk…” Ha elkezdesz magadra úgy tekinteni, mint amilyennek Isten lát, akkor elkezded szeretni magad!

Egy híres színésznő mondta egyszer: „A szeretet és az ünneplés tesz páratlanul különleges személyiséggé, mert egyébként csak egy unalmas ásítás vagy.” Azt erősíti ez benned, hogy jobb vagy, mint a többiek? Nem, ez azt jelenti, hogy alázatosan, de magabiztosan elfogadod magad, mert tudod, hogy Isten „boldogan örül neked” (Zofóniás 3:17). Szeresd magad, Isten is szeret téged!