Arany évek

„Öregkoromban se vess el engem…” (Zsoltárok 71:9)

Az öregséggel kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy egyedül maradunk, nélkülözésbe jutunk és feleslegessé válunk. Mivel a megélhetés egyre többe kerül, a nyugdíjak pedig egyre alacsonyabbak, csodálatos, ha mégis ezt tudjuk mondani: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségemet” (ld. Filippi 4:19). Arany éveid lehetnek életed legnagyszerűbb évei. Most van időd mindarra, amit mindig is szerettél volna megtenni. „Bárcsak több időm lenne olvasni” – nos, most van. „Bárcsak több időm lenne imádkozni” – most van. Annyi minden van: utazás, szolgálat, unokák, hobbik, baráti látogatások – és most mindre jut időd. A Jób 5:26-ban arról olvasunk, hogy: „Érett korban térsz a sírba…” A Bírák 8:32 azt mondja, hogy Gedeon „szép öreg korban” halt meg. Az 1Mózes 25:8-ban Ábrahámról azt olvassuk: „…meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel…” Lehet így meghalni – betelve az élettel! A „betelve” szó azt jelenti, hogy csordultig tele van töltve, és már túlcsordul. Milyen jó is ez! Emlékszel a kávéreklámra? „Az utolsó cseppig jó!” Legyen ez a te életed mottója is!

Ne engedd, hogy a félelem uralja utolsó éveidet! Ne engedd, hogy az élet kiszámíthatatlan dolgai, mint az anyagiak, az egészség, a magányosság, a barátok vagy családtagok elvesztése leterítsen! Ha még tudsz aludni – álmodj! Ha még tudsz dolgozni – tervezz! Kezdj új programokba, szerezz új barátokat, tanulj új készségeket, vállalkozz új szolgálatokra, menj el egy rövid missziós útra, jelentkezz önkéntesnek valami nemes ügyre! Az arany évek nem elpazarlásra, hanem befektetésre valók.

Istennél nincs generációs szakadék. „Akkor táncolva örül majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt…” (Jeremiás 31:13) A zsoltáríró ezt mondta: „késő vénségemben… naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz…” Azt mondják, a fiatal embereket nem érdeklik az idős emberek. Ne hidd el! A fiatal emberek igenis keresik azok társaságát, akik bölcsességgel és tapasztalattal rendelkeznek. Bíznak bennük, amikor tanácsra és útmutatásra van szükségük, és te is egy lehetsz azok közül, aki ezt megadja nekik. Káléb még idős korában is hegyvidéket hódított meg, és óriásokat győzött le. Márpedig Káléb Istene a te Istened is! Mózes szeme százhúsz éves korában sem homályosodott meg, és ereje nem gyengült meg (ld. 5Mózes 34:7). Mózes Istene pedig a te Istened is! Hetvenéves korában Pál kijelentette: „…szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róma 1:15). Pál Istene a te Istened is! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább az utánad következő futónak, mielőtt elmennél!

Szépen megöregedni – ez legyen az egyik legfontosabb életcélod! Nem kell félned az öregedéstől, ne próbálkozz azzal, hogy valahogy elkendőzd a nyugtalanságot, amit közeledése okoz, ne akard takargatni az aggodalmadat! Egyszer egy idős hölgy új kalapot akart venni. Amikor felpróbálta az egyiket, a barátnője azt mondta: „Ó, ez legalább tíz évvel fiatalabbnak mutat!” Az asszony gyorsan visszatette a kalapot a polcra, és azt mondta: „Nem kérem. Utálnám, hogy minden alkalommal, amikor leveszem, tíz évvel öregebbnek néznék ki!” „Természet anyánk” és „Idő apánk” talán hátfájást, kopaszodást és bifokális lencséket hozott neked, de azért nem kell öregemberként viselkedned. Nem kell öregesen gondolkodnod sem. Ne azzal próbálkozz, hogy éveket adsz az életedhez, inkább adj életet az éveidhez! Ahelyett, hogy zokon vennéd a tényt, hogy idősödsz, gondolj inkább arra, mennyire neheztelnél akkor, ha megtagadnák tőled ezt a kiváltságot! Amikor Dwight D. Eisenhower elnököt megkérdezték, milyen érzés, hogy betöltötte a 80. évét, így válaszolt: „Sokkal jobb, mint fiatalon meghalni!” Ha még életben vagy, az azt bizonyítja, hogy Isten okkal tartott itt. Találd meg, mi ez az ok, aztán minden nap minden csepp energiáját fektesd bele ebbe! Lehetsz „öreg” huszonöt évesen, és lehetsz „fiatal” nyolcvanöt évesen is. Csak akkor öreg valaki, ha annak érzi magát; vagy ha úgy érzi, már mindent tud, amit tudni lehet; ha azt gondolja: „én már túl öreg vagyok ehhez”; ha azt hiszi, a jövő már semmit nem ígér; ha már semmi nem érdekli, amit a fiatalok csinálnak; ha jobban szeret beszélni, mint hallgatni; vagy ha a „régi szép idők” után vágyakozik, azt gondolva, hogy akkor jobb volt.

Mai fiatalságorientált kultúránk gyakran sötét képet fest az öregségről, de nyilvánvaló, hogy Isten ezzel nem ért egyet. Az ő szemében az idős kor ajándék, egy jól megélt élet jutalma, megérdemelt kiváltság, olyan eredmény, amelyet érdemes megünnepelni, és bölcsesség, amelynek javait meg kell osztani a következő nemzedékekkel.

A hosszú élet minden fájdalmával és gondjával együtt áldás. „Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek.” (Példabeszédek 10:27) Azt kérdezed: „De ki fog rólam gondoskodni, ha megöregszem?” Ne aggódj, Isten akkor is ott lesz számodra: „…akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg” (Ézsaiás 46:3–4). Ez ám az életbiztosítás! Van rá bizonyíték is, hogy megteszi? Igen! Kérdezd csak meg a zsoltárírót! „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25)