A bosszú ára
„Ne álljatok bosszút önmagatokért…” (Róma 12:19)
Chuck Swindoll elmeséli egy hölgy történetét, akinek az orvosa bejelentette: „Ön megkapta a veszettséget.” A nő azonnal tollat-papírt ragadott, s írni kezdett. Azt gondolván, hogy a hölgy a végrendeletét írja, az orvos sietett megnyugtatni: „Nem, ez nem azt jelenti, hogy meg fog halni. Ez a betegség gyógyítható.” „Tudom, – mondta a nő – csak listát készítek azokról, akiket meg fogok harapni.”
A bosszú olyan, mint a veszettség. Néha elpusztítja azt, akit megsebez, de mindig megsemmisíti azt, aki okozza a sérülést. Alattomos, mert:
- a) meggyőz a jogosságáról,
- b) arra kényszerít, hogy elsüllyedj a keserűségben és az önsajnálatban,
- c) arra késztet, hogy beleköpj egy kútba, amelyből talán valamikor majd innod kell,
- d) mellékvágányra terel, vagy
- e) rávesz, hogy az alantas utat válaszd.
Figyelj! Ne ragaszkodj a bosszúálláshoz! Az nem rád tartozik. „Enyém a bosszúállás, – mondja Isten – én megfizetek” (Róma 12:19). Te nem vagy alkalmas az ítélettételre, mert:
- a) azt sem tudod, mi lakik valaki szívében, ami meghatározza a tetteit,
- b) felállítod a mércét, amely alapján majd te magad fogsz megítéltetni.
Hallgasd csak: „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is” (Máté 7:2 STL-fordítás). Felvállalnád ezt egy életre? Ha megbántottak, bocsáss meg! A többit pedig, saját érdekedben, tedd Isten kezébe! Ő az egyetlen, aki alkalmas ezt kezelni, és meg is teszi, ha hagyod.
Imádkozz így:
Uram, segíts észrevennem a bosszút, amikor munkálkodik az életemben! Azért kérlek, hogy jobban megismerhessem a kegyelmet, és kegyelmesen járjak el olyankor, amikor a bosszúállás akar megnyilvánulni. Segíts megbocsátani, amikor a bosszúszomj azt mondja: támadj! Hadd váljak a Te országod polgárává, aki mindig a legjobbat feltételezi az emberekről, nem a legrosszabbat! Jézus nevében kérlek!
