Vedd le az álarcodat!
„…jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” (Prédikátor 4:10)
Ha beleragadtál a „jót akartam, elbuktam, és bűntudat gyötör” ismétlődő körébe, akkor saját erődből nem fogsz tudni megjavulni. Bizonyos kísértések csak úgy győzhetők le, ha segítségedre van egy elkötelezett barát, aki imádkozik érted, és aki által elszámoltatható vagy. Az őszinteség és átláthatóság az egyik része problémáid megoldásának, melyekkel eddig egyedül küszködtél. Figyeld: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16).
A problémák csak a sötétben nőnek, ha kiviszed őket a fényre, összezsugorodnak. Csak annyira vagy beteg, amennyire a titkaid, tehát vedd le az álarcodat, ne tettesd tovább, hogy minden rendben van, és gyere ki a fényre!
A Sátán azt akarja elhitetni veled, hogy a kísértéseid annyira egyediek, hogy sohasem szabad beszélned róluk senkinek. Ez nem igaz, hiszen mind ugyanazokkal a kísértésekkel küzdünk. Az egyetlen oka annak, hogy takargatjuk őket, a büszkeségünk. Azt akarjuk, hogy az emberek azt higgyék, mindent kézben tartunk. Ám az igazság az, hogy ha valamiről nem tudsz beszélni, az máris kicsúszott az irányításod alól. Ha tudnád egyedül kezelni, már megtetted volna. Az akaraterő és az eltökéltség nem elég. Problémáid már túlságosan bevésődtek, túlságosan szokásoddá váltak, túl nagyok ahhoz, hogy egyedül oldd meg őket. Tehát ha ma segítségre van szükséged, alázd meg magad, és kérd!
Válaszolj ezekre a kellemetlen kérdésekre: „Mi az a probléma az életemben, amit letagadok?”, „Mi az, amiről félek beszélni?” Igen, tényleg megalázó bevallani a gyengeségeinket, de éppen az alázat hiánya tart vissza attól, hogy jobbá legyünk.
