Vajon mit teszünk, amikor érthetetlen veszteségek, fájdalmak érnek minket? Odafordulunk ahhoz, Aki mindent jól és tökéletesen cselekszik, vagy belesüllyedünk az önsajnálat, a vádlás és a keserűség mocsarába? Természetesen „megvan az ideje a gyásznak” (Prédikátor 3:4), de nem mindegy, hogy valami egy bizonyos ideig tart az életünkben, vagy pedig élethosszig ott dolgozik bennünk. Megvan az ideje, a célja és az értelme a gyász és a fájdalom időszakának. Ha ilyenkor Isten arcát és üzenetét keressük, akkor olyan mély igazságok megértéséhez juthatunk el, melyeket semmilyen más időszak nem tud elhozni. Ugyanakkor Isten szeretete és jelenléte olyan módon elérheti életünket, amilyen közel még sosem éreztük Őt.

Mert ha hiányunkkal Hozzá megyünk, Ő betölti azt. Ha fájdalmainkat Neki öntjük ki, Ő begyógyítja azokat. Minden fájdalmunk és veszteségünk arra a személyre akar rámutatni, Aki be tudja tölteni minden szükségünket az Ő gazdagsága szerint. Tudjuk, hogy Ő a legdrágábbját adta meghalni minden érdemtelen bűnösért, hogy nyitva állhasson az út a megbocsátásra és az örök életre. Miért ne tenne tehát mindent a javunkra még akkor is, amikor veszteségbe és gyászba enged minket?

A mi dolgunk csak az, hogy hitünket abba a tökéletesen bölcs mennyei Atyába vessük, aki kész átvezetni minket még a „halál árnyékának völgyén” is, gyászfátyol helyett illatos olajat adni, és csüggedés helyett öröméneket (ld. Ézsaiás 61:3)!

Amikor ezt 30 napos sorozatot olvasod, hited szemeit szegezd arra az Istenre, aki örökkévaló szeretettel szeret téged, és aki alig várja, hogy megértesse veled az Ő üzenetét!