A búcsúzás ajándéka

„Orpá megcsókolta az anyósát… visszatért népéhez…” (Ruth 1:14–15)

Lesznek emberek, akik elhagynak. Ha megteszik, hagyd őket elmenni! Ne próbáld őket rábeszélni a maradásra! A sorsod ritkán kötődik azokhoz, akik továbbállnak. A Biblia azt mondja: „Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók…” (1János 2:19). Ha valaki már nem tartozik az életedhez, akkor egy vödörnyi ragasztó sem fogja maradásra bírni.

Orpá távozása nem azt jelentette, hogy rossz ember volt, csak annyit, hogy az ő szerepe a történetben véget ért. Te is ismerd fel, ha valakinek a szerepe véget ért az életedben, különben holtakat próbálsz feléleszteni. Dávid kisgyermeke életéért könyörgött Istennek. „Böjtöt tartott… a földön fekve töltötte az éjszakát… és nem is evett…” (2Sámuel 12:16–17). De amikor a gyermek meghalt, el kellett fogadnia, hogy már semmit sem tud tenni, így hát „fölkelt… megfürdött… ruhát váltott… és evett” (2Sámuel 12:20).

Vedd észre, ha valami véget ér! Ha Isten neked szánja, oda is fogja adni. Ha mindent megtettél, hogy működjön a dolog, de mégsem úgy alakult, akkor fogadd el az Ő akaratát! Soha ne könyörögj valakinek, hogy akarata ellenére maradjon! A távozása nem a véletlen műve, ezt nevezi a Biblia így: „a búcsúzás ajándéka”. Azt jelenti, hogy Isten valami jobbat tartogat számodra (és lehet, hogy számukra is), bízz hát benne, hogy valóra váltja!

Imádkozz így: 

Uram, segíts felismernem a nekem való utat és irányt, amikor körülöttem minden rossza fordul! Atyám, imádkozom, hogy ne legyek akadály a körülöttem lévő emberek életében. Imádkozom, hogy áldj meg, és hadd legyek áldás mások életében. Jézus nevében. Ámen!