Isten átvisz rajta

„…minden vigasztalás Istene.” (2Korinthus 1:3)

Isten a legkellemetlenebb helyzetben is meg tud vigasztalni. Olyan helyzetekből is ki tud emelni, amelyekről azt hitted, örökre ott ragadtál. Akkor is tud békességet adni neked, amikor épp valamilyen sokk ért. Mielőtt életed véget ér, élni és szeretni fogsz, de megtapasztalod a veszteséget is. Egyes dolgok elvesztése valójában segíthet abban, hogy értékelni tudd azokat a dolgokat, amikkel még mindig rendelkezel. A kudarc íze teszi édessé a sikert. Minden napot úgy élünk, hogy nem tudjuk, mit tartogat a holnap, de tudjuk, hogy Isten tartja kezében a holnapot. A holnapod nem a főnököd, a bankárod, a házastársad vagy bárki más kezében van. Még csak nem is a te kezedben, hogy manipulálni vagy irányítani tudd. Nem, minden holnapod Isten kezében van.

Az, hogy te nem ismered fel az ösvényt, amin haladsz, nem jelenti azt, hogy Isten nem vezet téged. Ő azt ígéri: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el” (Ézsaiás 42:16). Tehát ismerkedj meg Istennel – szükséged lesz Rá! És Ő mindig ott lesz számodra. Ott lesz, amikor mindenki és minden cserben hagy téged. Ott lesz melletted a sötét helyeken. „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltárok 30:6) Bármilyen hosszú az éjszaka, a reggel mindig eljön, és vele eljön az Istentől való öröm is. Visszanézve felismered, hogy az Ő kegyelme védett, gondoskodott rólad, óvott, megnyugtatott, vigasztalt és átvitt mindenen. Az idők változnak, de Isten nem. Ő mindig a „minden vigasztalás Istene”, és ma is vigyáz rád.

Imádkozz így: 

Azért imádkozom, Uram, hogy jobban megérthessem a jellemedet, megismerhessem a szívedet és azt, aki vagy. Imádkozom, hogy a veled való kapcsolatom túlnőjön kudarcaimon, és hogy a te helyreigazító kezed igazgassa életemet, hogy az összhangban legyen a te akaratoddal. Jézus nevében. Ámen!