A hála ellenségei (3) – Elégedetlenség

„Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem.” (Példabeszédek 27:20) Milyen tűpontos a Biblia diagnózisa! Éppen ezt tapasztaljuk a 21. század virtualitással átszőtt világában.

Naphosszat bámuljuk a képernyőt, és csak görgetjük a hírfolyamot, mert a szemünk telhetetlen. Megkívánjuk egymás dolgait: egy új autót, egy divatos ruhát, vagy akár egymás alakját és külső vonásait. Keserűen figyeljük az újszülöttekről vagy eljegyzésekről szóló bejegyzéseket a közösségi médiában, mert nekünk még nincs gyermekünk vagy társunk. Irigységgel lessük mások sikereit, miközben saját eredményeinkkel elégedetlenek vagyunk. Megkívánjuk azt, ami másoknak van, pedig a Tízparancsolat világosan fogalmaz: „Ne kívánd magadnak, ami a másé: se a házát, se a feleségét, se a szolgáját, se a szolgálóját, se az ökrét, se a szamarát, se más egyebét!” (2Mózes 20:17 EFO).

Az elégedetlenség és a hála nem férhet meg egymás mellett. Ha elégedetlen, irigy és telhetetlen vagy, nem tudsz hálás szívvel élni. A hálás életnek rengeteg előnye van, de az elégedetlenség még soha senkit nem vitt előre, legfeljebb arra jó, hogy egyre rosszabbul érezd magad. Képzeld csak el, hogy épp az átlagos autódban ülsz, és meglátsz egy menő sportautót: „Bárcsak nekem is ilyen autóm lehetne!” Téged és az autódat egy biciklis pillant meg éppen, és felsóhajt: „Bárcsak lehetne egy autóm!” A kerékpáron ülő egy gyalogos mellett halad el, aki keserűen néz utána: „Bárcsak lenne biciklim, akkor nem kellene most gyalogolnom.” A gyalogos lépteit pedig egy kerekesszékben ülő kisfiú figyeli: „Bárcsak én is tudnék járni!” Talán ami miatt te elégedetlenkedsz, az másnak egy álom beteljesülését jelentené.

Gyakran csak akkor kezdünk el értékelni valamit, ha már elveszítettük. Miért várnál vele addig?

Hát nem különös? Akinek kevesebbje van, kevesebbel is megelégedne; neked több van, és az sem elég! Ez a jóléti társadalmak ellentmondása: egyre több mindennel rendelkezünk, mégis egyre telhetetlenebbek vagyunk. Pedig minden, amink van, ideiglenes. Tudatosítanunk kellene ezt, ahogyan Billy Graham is tette: „Az otthonom a mennyben van. Ebben a világban csak átutazó vagyok.” Pál is figyelmeztet: „Gondold meg: amikor világra jöttünk, semmit sem hoztunk magunkkal. Világos, hogy el sem vihetünk semmit, amikor meghalunk. Ha tehát van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele!” (1Tim 6:7–8 EFO).

Elégedj meg hát azzal, amid van, és köszönd meg Istennek még ma!