A hála és társai (1) – Alázat

A hála sohasem jár egyedül, egyik társa az alázat. Ha a lelkünkben hála van, az azt is jelenti, hogy alázatosak vagyunk.

Az alázatról a mai korban gyakran úgy vélekednek, hogy az egy megvetendő jellemhiba. Hiszen mi a 21. század legtöbbet hangoztatott felhívása? „Valósítsd meg önmagad!” Képzések és tanfolyamok épülnek arra, hogyan legyél magabiztosabb, hogyan teljesítsd ki magad még jobban. Az ambíció és a versenyszellem diktálja az iramot. Aki törtet, annak taps jár; aki hangos, azt meghallgatják; aki mutogatja magát, azt figyelem övezi. Ez a világ mércéje.

Isten azonban másképpen vélekedik. „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7) „Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak. […] Alázzátok meg magatokat Isten előtt, és ő majd felemel benneteket!” (Jakab 4:6,10 EFO)

Istennél tehát fordított a mérce, ő azokat emeli fel, akik meg tudnak hajolni előtte. Ez a Biblia egyik legcsodálatosabb paradoxonja.

Az alázat valójában egy igazi erény, ami nem meghunyászkodást és alacsony önbecsülést jelent, sokkal inkább egy tiszteletteljes meghajlást Isten előtt. Akinek alázatos szíve van, az tisztán lát, azaz tudatában van annak, hogy ő csupán ember, és van felette egy mindenható, kegyelmes Isten, akinek hálával tartozik. A Biblia szerint már az is elbizakodás, ha kihagyjuk számításainkból a Mindenhatót: „Vannak, akik azt mondják: »Ma, vagy holnap elmegyünk abba a városba. Ott maradunk egy évig, üzleteket kötünk, és sok pénzt keresünk.« Jól figyeljetek! Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Hiszen egész életetek olyan, mint a pára, amely csak rövid ideig látszik, azután szétfoszlik. Ehelyett azt kellene mondanotok: »Ha az Úr akarja, és élünk, ezt meg ezt fogjuk tenni.« Ti pedig magabiztosak és büszkék vagytok – minden ilyen büszkeség gonosz dolog!” (Jakab 4:13–16 EFO). Mindannyian Istentől függünk. Fontos ezt felismernünk, ha hálatelt szívvel szeretnénk élni.

A legőszintébb hála az alázatos szívből fakad, és az ilyen ember imáira figyel oda Isten. Hát nem elképesztő? A Teremtő, aki mindenkinél hatalmasabb, nem azokra figyel, akik nagyra tartják magukat, hanem éppen azokra, akik alázattal meghajtják magukat előtte. „Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.” (Zsoltárok 138:6 Károli) Légy hát alázatos, és mondj köszönetet Istennek mindenért! Ahogy Pintér Béla mondja: „Az egyetlen, amit felmutathatok az, hogy FEL mutathatok.”