Amikor Pál megtért a damaszkuszi úton, Isten már előre megmondta róla, hogy választott eszköze, akin keresztül sokan fogják megismerni Jézust – még királyok is (ld. Apostolok cselekedetei 9:15). És Pál tényleg eljutott Rómába, a császár elé. Mondjuk nem pont úgy, ahogy tervezte. Fogolyként érkezett, nem meghívott vendégként. De épp ezért, olyan lehetőségek nyíltak előtte, amelyekben egy mezei látogatóként nem lehetett volna része.
A Pál mellett szolgálatot teljesítő katonák hallhatták őt imádkozni, levelet diktálni, közelről láthatták, hogyan él és miben hisz. Pál később azt írta, hogy az egész testőrség előtt ismertté vált: Krisztusért van bilincsben. Fogsága közben az evangélium olyan helyekre is eljutott, ahová talán szabad emberként nem jutott volna el. A filippieknek később már azt írhatta, hogy Nero császár udvarából is köszöntik őket keresztyén testvérek.
A bilincsek nem tudták megállítani az evangéliumot.
Pál eljutott oda, ahová Isten küldte – csak egészen más úton, mint ahogy ő képzelte. Velünk is előfordul, hogy kérünk valamit Istentől, aztán egészen más következik, mint amire számítottunk.
Isten útja nem mindig a legrövidebb, és nem mindig az, amit mi választanánk, de ha kerülőúton vezet, akkor azzal mindig célja van. Közben mélyreható változásokat munkál.
Lelki növekedést kérsz, és olyan nehézségbe kerülsz, ami fejlődésre késztet.
Hitet kérsz, aztán jön valami, amivel kapcsolatban tényleg bíznod kell Istenben.
Bátorságért imádkozol, aztán ott találod magad egy kényelmetlen helyzetben, ahol ki kell állnod az igazság mellett.
Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy valami félrement. Valami nem stimmel. Pedig de.
Isten útja arra vezet, tényleg. Keresztül a viharon.
Ne félj, kegyelme megtart. A vízen, folyókon, tűzben is akár. Az ügyed pedig így nagyobb teret kaphat. És ütősebb lehet a végkimenetele is.
Attól, hogy borul a te forgatókönyved, Isten még nem veszítette el a fonalat.
Ő nem vét hibát, soha.
Gondolj erre, amikor összedőlni látszanak a szuperjó terveid!
És most?
Ha valami nem úgy alakult, ahogy szeretted volna:
1) Engedd meg magadnak, hogy csalódott legyél! Nem kell úgy tenned, mintha nem fájna. Adj időt magadnak a rossz érzések feldolgozására!
2) Nézd meg, mi legyen a következő lépés! Kérdezd meg Istentől: ragaszkodnom kell ehhez a tervhez? Ha igen, akkor hogyan lehet oda másként eljutni? Vagy ideje másik célt keresnem? Beszélj valakivel, akiben megbízol, és arra figyelj, amit most valóban meg tudsz tenni.
Egy dolgot ne tegyél: ne vádold magad! Nem biztos, hogy te voltál béna. Nézd meg őszintén, volt-e valami, amit te rontottál el. Ha igen, tanulj belőle. De ha nem, akkor ne vegyél magadra olyan felelősséget, ami nem a tiéd. A körülmények is közrejátszanak abban, hogy valami kudarcba fullad.
