Jézus nevében

Imádkozunk. Elmondjuk, amit szeretnénk. Megköszönjük, mert így illik. És aztán azzal zárjuk: „Jézus nevében. Ámen.” Van, aki úgy gondolja, hogy így néz ki egy valamirevaló imádság.

De mit is jelent az, hogy „Jézus nevében”?

Egy megszokott vallásos formula? Egy „pecsét”, amit ráteszünk a kívánságainkra?

Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy Jézus miatt megyünk az Atyához, az ő tekintélyével imádkozunk, és az ő akaratához igazítjuk a sajátunkat.

Képzeld el, hogy felhívsz valakit, akit személyesen nem ismersz. Ha csak eldarálod neki, amit akarsz, attól még nem biztos, hogy előrébb jutsz. De ha azt mondod, „Szia! XY adta meg a számodat. Ő mondta, hogy kereshetlek”, akkor már van egy kapcsolódási pont. És várhatod, hogy miatta jobban oda fognak figyelni rád.

Jézus utat készített neked az Atyához. Nem azért lehet hozzáférésed a mennyei javakhoz, mert egész nap jó voltál, mert ügyesen forgatod a szavakat, vagy mert elég régóta jársz már hitben ahhoz, hogy ez neked kijárjon.

Jézus váltsága által Isten gyermekévé válhatsz. Ez hihetetlenül felszabadító tud lenni, ha úgy érzed, hogy nem vagy elég jó vagy sok mindent elrontottál. Talán azt sem tudod már, hogyan kezdj el őszintén imádkozni.

Nem kell áttörnöd egy falat, hogy valahogy Isten elé kerüljön az ügyed.

Nem kell bizonygatnod, hogy érdemes vagy a figyelmére.

Mintha Jézus ezt mondaná: Az én nevemben kérheted az Atyát. Miattam mehetsz hozzá. Már meg van beszélve. Tud rólad. Az én keresztem, engesztelésem, igazságom, közbenjárásom miatt.

Micsoda kiváltság!

És most?

Gondolj egy problémára vagy nehéz szitura, amivel most küzdesz. Mit szeretnél, hogyan oldódjon meg? És vajon mit szeretne Jézus? Kérd, hogy segítsen az ő szemével látni a helyzetet és az ő akaratához igazítani a kéréseidet!

És ezúttal ne csak megszokásból mondd ki Jézus nevét az ima végén! Imádkozz abban a tudatban, hogy tényleg miatta állhatsz az Atya elé, aki tárt karokkal vár.