„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás 29:11)
Pál teljes mértékben odaszánta magát arra, amire Isten elhívta. Te hogy vagy ezzel? Ami a sikerességünket illeti, rendszerint mi vagyunk önmagunk legfőbb ellenségei. Egy Istentől kapott álom teljesülésének mindig ára van. Keményen kell dolgoznod érte. Áldozatokat kell hoznod. Folyamatosan tanulnod, növekedned és változnod kell. Hajlandó vagy erre? A legtöbben nem azok.
Kérdezd csak meg az embereket, hogy mikor fogják megtenni, amit elterveztek, és többnyire azt fogják felelni, hogy „majd egyszer”. Te miért ne cselekednél most? Mert nem állsz készen? Talán valóban nem, de ha mindig azt várod, hogy készen állj, lehet, hogy soha nem fogsz cselekedni. Csak úgy válhatsz késszé, ha lépsz. Ha pedig hajlandó vagy lépni, a következőkre számíthatsz. Először is, más lesz, mint amilyennek elképzelted. Másodszor, nehezebb lesz, mint amilyennek elképzelted. Harmadszor, jobb lesz, mint amilyennek elképzelted.
Mark Twain mondta, hogy a két legfontosabb nap az ember életében: amikor megszületik, és amikor rájön, hogy miért született. Ha tudni akarod, hogy miért születtél, tölts időt Istennel. Igéjében ez áll: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam” (11–13. v.).
