„Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel…” (Zsidók 4:15 SZIT)
A Sátán meg akarja akadályozni, hogy csendességet tartsunk. Egyik legjobb stratégiája, hogy bűneinkre és hiányosságainkra emlékeztet minket. Ne higgy neki, mert hazudik!
Az Ószövetségben a főpap azért ment be a szentek szentjébe, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Amikor kijött, ujjongtak az emberek, mert tudták, hogy teljes elfogadásra találtak Isten előtt. Ezt szem előtt tartva olvasd el a következő igét: „[Jézus] nem olyan…, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk” (15–16. v. SZIT).
A Sátán másik taktikája, amivel távol tarthat az elcsendesedéstől, hogy azt állítja, a történelem legnagyobb szentjei mindennap órákon át imádkoztak és tanulmányozták a Szentírást. Ez igaz, és egy napon talán te is olyan leszel, mint ők. S hogy mit tégy addig? Ha kicsiben is, de kezdd el!
Greg Laurie lelkész a fizikai éhséget a lelki éhség ellentéteként látja: „Amikor megéhezik a tested, eszel és jóllaksz. A lelki éhség esetében azonban evés közben jön meg az étvágy!” Ha tehát nem tartasz csendességet, éhséget kell érezned, nem pedig bűntudatot. Amikor „megízleled és látod, hogy jó az Úr” (ld. Zsoltárok 34:9 SZIT), egyre több időt akarsz majd Jézussal tölteni. Ez pedig azért különösen nagyszerű, mert ő is vágyik a társaságodra.
