„A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya...” (János 5:19)
A Jézus és az Atya kapcsolatát meghatározó második dolog a ráutaltság. „Én csak a kesztyű vagyok, de Jézus a kéz, aki betölti és munkálkodik rajta keresztül” – szokta mondani Corrie ten Boom. Ez a kép jól érzékelteti Krisztus kapcsolatát a mennyei Atyjával, de azt is felvázolja, hogy te milyen kapcsolatba kerülhetsz Istennel. A Bibliában két nagyon fontos dolgot vehetsz észre Jézust illetően:
1) Úgy tűnik, őt sohasem kínozta a kudarctól való félelem, mint bennünket oly sokszor. Vajon mi lehetett a titka? Az, hogy rendszeresen imádkozott, és az Atya mutatta neki az irányt. Mivel tudta magáról, hogy az Atya szava alapján cselekszik és az Atya akaratában jár, soha nem kételkedett. Amíg nem hallod Isten szavát, tele leszel kérdőjelekkel, de amint szólni kezd hozzád, egy nagy felkiáltójellé válsz.
2) Jézus tudta, hogy semmi jelentős dolgot nem tudna véghez vinni Atyja útmutatása és ereje nélkül, így hát soha nem is próbálkozott ilyesmivel. Ellenben mi sokszor azt mondjuk, hogy Istenben bízunk, ám közben úgy teszünk, mintha minden rajtunk múlna. És mi lesz a vége? Nagyot bukunk, és nem értjük, miért. Bármit tegyen is az életedben Isten, az mind azért történik, hogy egyre inkább, ne pedig egyre kevésbé függj tőle. Valaki egyszer bölcsen ezt mondta: „Sosem fogod megtudni, hogy semmi egyébre nincs szükséged Krisztuson kívül, csak amikor eljutsz oda, hogy nincs semmi egyebed Krisztuson kívül.”
Annak érdekében, hogy eljuss a teljes ráutaltság állapotába, Isten meg fogja engedni, hogy darabokra törjön az egód és lemálljon rólad az önelégültség. Ekkor sorsfordító felfedezést teszel: rájössz, hogy semmid sem maradt Istenen kívül, de ő mindenre elég!
