„Imádságaid… feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra.” (Apostolok cselekedetei 10:4)
Isten azt mondta Kornéliusznak, hogy imádságai „feljutottak elé” és „emlékezik azokra”. Micsoda ígéret ez! Isten még akkor sem felejti el a szeretteidért elmondott imáidat, miután a mennybe jutottál, hanem ott maradnak előtte „emlékeztetőül”, hogy megragadják Isten figyelmét és cselekvésre indítsák őt. Ne hagyd hát abba az imádkozást!
Szent Ágoston az egyik legnagyobb hatású személy volt a keresztyénség történelme során, pedig nem indult valami jól az élete. Az ifjú Aurelius Augustinus három évtizeden át teljes erkölcstelenségben élt, de édesanyja, Mónika mindvégig imádkozott érte, követte őt Karthágóba, Rómába, majd Milánóba, és sírva, könyörögve ostromolta a mennyet az imáival. Mónika megélhette, hogy a fiából Isten hatalmas embere lett.
Nem tudni, te megéled-e majd egy szeretted megtérését, de egy dolog biztos: „Imádságaid… feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra.” Az imádság „poszthumusz erővel” bír. Ezt ismerte fel János apostol, A jelenések könyvének szerzője is a mennyben tett látogatásakor, majd ezt írta az ott látottakról: „Egy másik angyal is odajött, és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt van. És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből Isten elé” (Jelenések 8:3–4). Ez tehát a mai ige üzenete: imádkozz csak tovább, és Isten meg fogja hallgatni a kéréseidet!
