Az izráeliták a négyszázévnyi egyiptomi rabszolgaság után alacsony önértékeléstől szenvedtek, ezért ezt mondta nekik Isten: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz!” (3–4. v.). Figyeld meg a „fölépítelek” és a „fölépülsz” szavakat. Hogy miként építhető fel avagy újjá az önértékelésed? Három módon:
- Először is azáltal, ha hiszel Isten irántad való ki nem érdemelt, változhatatlan és el nem múló szeretetében.
- Másodszor azáltal, ha szolgálsz és adsz másoknak. Ha a múltban áldozattá váltál, hajlamos lehetsz túlzottan önmagadra koncentrálni. Nem arról van szó, hogy önző akarnál lenni, hanem csak ebben látod a túlélés kulcsát. Pedig éppen az ellenkezője igaz: mások megsegítése – bármily apróságról legyen is szó – javít az önbecsüléseden. Nehéz rossz érzéseket táplálnod önmagaddal kapcsolatban, amikor valami jót teszel valaki másért. Ráadásul, ha gazdagítod egy illető életét, ő is többre fog tartani téged, s ezzel elindul a pozitív érzések körforgása kettőtök között.
- Harmadszor azáltal, ha helyesen cselekszel, akkor is, ha nehéz. Az önmagadhoz és az értékrendedhez való hűség sokat javíthat az önbecsüléseden. Valahányszor olyan dolgot teszel, ami építi a jellemedet, erősebbé válsz – minél nehezebb a feladat, annál nagyobb lesz a jellemfejlődés. A cselekedeteid révén jobb érzéseid lesznek önmagaddal kapcsolatban, a pozitív jellem ugyanis az életed valamennyi területére kihatással lesz, és magabiztossággal, valamint pozitív érzésekkel tölt el minden cselekedetedet illetően.
