A Bibliában így olvassuk: „Az Úr erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte. Dobd a földre! – mondta az Úr. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle. Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott” (2–4. v.). Aztán Isten megbízta Mózest, hogy térjen vissza Egyiptomba, és szólítsa fel a fáraót, hogy engedje szabadon Izráel fiait. „Ezt a botot pedig… vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket!” (17. v.).
Az a bot Mózes biztonságát jelképezte: fizikai biztonságot nyújtott neki a vadállatokkal szemben, és az anyagi biztonságát is garantálta, hiszen a juhai jelentették a vagyonát. Másfelől a pásztori identitását is szimbolizálta. Ám ez az élmény – amikor Mózes botja kígyóvá változott – egy korszak lezárulását és egy új kezdetét jelentette az életében. Mózes a földre dobott botjával korábban juhokat terelgetett, azzal azonban, amelyet felvett a földről, kettéválasztotta a Vörös-tengert és az ígéret földje felé vezette Isten népét.
Vajon Isten téged is arra kér, hogy dobd a földre azt, amiben a biztonságod és az identitásod rejlik? Ne félj, tedd csak meg! Sokkal nagyobb dolgot kapsz majd vissza ahelyett, amit fel kell adnod. Egyedül úgy lelhetsz rá az új identitásodra, ha a régit elengeded. Csak úgy találhatsz biztonságra Krisztusban, ha eldobod azokat a kapaszkodókat, amelyekhez emberileg görcsösen ragaszkodsz.
