„Megvan az ideje a ragaszkodásnak, és megvan az ideje az elengedésnek.” (Prédikátor 3:6 MSG)
A kitartás, az elszántság, az elkötelezettség, valamint „a ragaszkodás idejének” felismerése igen dicséretes dolog, legyen bár szó a naponkénti imádkozásról és igeolvasásról, a közös családi vacsorákról, egy jobb munkahely kereséséről vagy a fogyókúráról. Ugyanilyen fontos azonban felismerni azt is, amikor ideje „elengedni” a magunk generálta sürgető igyekezetet és mindazokat a dolgokat, amelyek miatt nem tudunk „bőségben élni” (ld. János 10:10).
A Biblia arra biztat, hogy „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet” (Zsidók 12:1). Nem tudod, hol kezdd? Az egyik tanító a következőket javasolja: „Menj el egy barkácsáruházba és vásárolj egy betonlapot, ami befér az aktatáskádba! Filccel írd fel rá az összes félelmedet és belső elvárásodat, amelyek miatt képtelen vagy élvezni az életet, aztán cipeld magaddal mindenhová… legyen nálad evés, munka, tévénézés, tusolás és alvás közben is! Ugye, milyen nehéz? Bajos úgy bármit is elvégezni, ha ekkora többletteher hordozása veszi igénybe az izmaidat.
A második nap végén (már ha kibírod addig!) ülj le, nézd át a betonlapra felírt listádat, és döntsd el tudatosan, hogy inkább elengeded az energiavámpír aggályaidat és terheidet! Aztán vidd ki a lapot és rakd le a bejárat mellé! Ugye micsoda megkönnyebbülés? Mennyivel egyszerűbb így a teendőidet végezni? Mielőtt elmész hazulról, vess egy pillantást a kövedre…, majd fordíts neki hátat, és hagyd magad mögött!” Pontosan erre biztat ez az igevers is: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23).
