„Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)
Olvasd el ezt a vallomást: „Emlékszem, amikor elvittem és összetörtem az új autódat. Azt hittem, dühöngeni fogsz és keményen leteremtesz, de nem így tettél. Emlékszem, amikor elmentünk a strandra, és te nem akartál jönni, mert azt mondtad, esni fog. Mégis elmentünk, és tényleg eleredt. Biztos voltam benne, hogy az orrom alá fogod dörgölni, hogy te előre megmondtad, de nem így tettél. Máskor meg kilöttyintettem az áfonyaszószt az új fehér szmokingodra. Le mertem volna fogadni, hogy haragudni és hibáztatni fogsz miatta, de nem így tettél. És arra az elegáns esti rendezvényre emlékszel? Tévedésből azt mondtam, hogy egy laza összejövetel lesz, úgyhogy kék farmerban jöttél, aztán meg feszengtél zavarodban. Biztos voltam benne, hogy mérgedben elviharzol és ott hagysz egyedül, de nem így tettél. Úgy terveztem, elmondom neked, milyen nagyra tartalak mindezekért és mennyire szeretlek, amikor visszatérsz Afganisztánból – de nem így tettél.”
Ne kelljen a jövőben azon bánkódnod, hogy nem mondtad el valakinek, amit hallania kellett volna. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” Kevés dolog hatékonyabb, mint a megfelelő időben kimondott megfelelő szó, a ki nem mondott kedves szavak ellenben elviselhetetlen teherként nehezednek ránk. Ezért mondja a Biblia: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25). Ne hagyd, hogy elnémítson a szégyenlősség vagy az elutasítástól való félelem! Ha mondanod kell valamit, mondd el, amíg lehet!
