„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha... egyetértésben élnek!” (Zsoltárok 133:1)
A harmadik ok: az alaptermészetünk. Némelyekről nem mondható el, hogy természetüknél fogva nyitottak és közösségi emberek lennének. Amikor kihívásokkal találkoznak, soha nem jut eszükbe mások segítségét kérni a céljuk eléréséhez. Valamennyire egyedül is sikeres lehetsz, ám ha a megfelelő emberekkel működsz együtt, minden elképzelésedet felülmúlják majd az eredményeid. Ha mindent egyedül csinálsz és soha nem fogsz össze senkivel, óriási akadályokat gördítesz a sikered elébe. Dr. Allan Fromme szellemesen megjegyezte: „Tudvalevő, hogy az emberek többet érnek el együtt, mint egymás ellen.” Ez valójában enyhe kifejezés. Chuck Swindoll így fogalmaz: „Senki sem kész csapat önmagában... Szükségünk van egymásra. Neked szükséged van valakire, és valakinek szüksége van rád. Nem vagyunk különálló szigetek. Ahhoz, hogy működjön ez az életnek nevezett valami, egyszerre kell támaszkodnunk és támaszt nyújtanunk; kapcsolódnunk és reagálnunk; adnunk és kapnunk; bűnvallást tennünk és megbocsátanunk; ölelő karral és segélykérőn nyúlnunk ki mások felé. Egyikünk sem független, önálló, szuperképességű és mindenható zseni, ne is tegyünk hát úgy, mintha azok lennénk! Anélkül is elég magányos az élet, hogy ezt az ostoba szerepet játszanánk. Vége a játéknak, ideje összekapcsolódnunk.”
Ha valami nagy dolgot kívánsz elérni, össze kell fognod másokkal. Az egy túl kicsi szám a nagy sikerhez. A Bibliában így olvassuk: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!... Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor” (1, 3. v.). Érted ezt? Amikor együttműködünk, Isten megáldja az erőfeszítéseinket. Isten áldása nélkül pedig nincs igazi és maradandó siker.
