Van egy aranyos történet egy lányról, aki az otthonától távol ment egyetemre. Az első szemeszter végén ezt írta e-mailben az édesanyjának: „Azt hiszem, ideje tájékoztatnom téged arról, hogy mi van velem mostanában. Nem sokkal azután, hogy megérkeztem, ráuntam a kollégiumi életre, és elloptam ötven fontot a szobatársam pénztárcájából. A pénzből béreltem egy motort, amivel pár utcával odébb nekimentem egy villanyoszlopnak. A balesetben eltörtem a lábam, így nem tudok előadásokra járni, ezért hazaköltözöm hozzátok.” Nem sokkal később azonban egy másik e-mailt is küldött, ezzel az üzenettel: „Csak vicceltem, anya. Valójában nem loptam pénzt, nem béreltem motort, nem mentem neki semmiféle villanyoszlopnak, nem törtem el a lábam, és nem fogok hazaköltözni hozzátok. Ellenben kettesre vizsgáztam matekból, és bukásra állok irodalomból, és csak azt akartam, hogy megfelelő perspektívából nézd a jegyeimet!”
Komolyra fordítva a szót: ha bibliai perspektívából tekintesz az élet kihívásaira, az kiemelhet a csüggedés és az elkeseredés mocsarából. Pál ezt mondta: „Amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” Bármilyen problémával találkozz is az életben, lesz Isten Igéjében egy rá vonatkozó alapelv, amelyet gyakorolhatsz, vagy egy ígéret, amelyet megvallhatsz. Úgy kerekedhetsz a csüggedés fölé, ha mélyre ásol Isten Igéjében, és hagyod, hogy Isten Igéje is mélyen átjárjon téged.
