„A kedves beszéd... gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)
Mindenkinek szüksége van bátorításra. Segítség nélkül egyikünk sem jut semmire.
A történelem legkiemelkedőbb alakjai az őket támogatóknak köszönhetően lettek azzá, akik voltak. Sokan láttuk a Narnia krónikáit és A gyűrűk urát, de azt tudtad-e, hogy szerzőik, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien az Oxfordi Egyetem professzorai voltak, és szoros barátságot ápoltak egymással? Minden héten találkoztak, hogy együtt ebédeljenek, elmeséljék, hol tartanak a regényírással, és felolvassanak egymásnak a még kiadatlan műveikből. Tolkien volt az, aki biztatta az akkor még megrögzött ateista Lewist, hogy tanulmányozza a keresztyénséget, aki így végül meg is tért. Tolkient pedig Lewis bátorította, hogy folytassa tovább a regényírást, és próbálja megjelentetni a műveit. Ha nem lettek volna barátok, és nem biztatták volna egymást, ma szegényebb lenne a világ, hiszen hiányoznának a 20. század legkiválóbb apologetikai írásai és a világirodalom néhány legzseniálisabb fantasyalkotása.
A bátorítás mindenkit megváltoztat, legyen fiatal vagy idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen ember. „Egyetlen dicséret egy egész hónapra lendületet ad” – vallotta magáról Mark Twain. Egy tanár biztató szava megváltoztathatja egy gyermek életét; egy házastárs bátorítása megerősíthet vagy akár meg is menthet egy házasságot; egy vezető biztatása arra inspirálhat valakit, hogy hozza ki magából a maximumot.
Zig Ziglar így fogalmaz: „Sohasem tudhatod, hogy milyen hatással van egy másik ember életére egyetlen pillanat és néhány őszinte szó.” „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24) – fogalmaz a Biblia.
