„Jöjjetek velem... és pihenjétek ki magatokat!” (Márk 6:31 STL)
Isten nem véletlenül írta elő a szombat megtartását, hanem azért, hogy megpihenjünk a munkánktól. Ha Isten úgy érezte, hogy hatnapnyi alkotó tevékenység után pihenésre van szüksége, nekünk mennyivel inkább? Jézus a pihenés elkötelezett híve volt. Egyszer missziós útra küldte a tanítványait. Amikor lelkendezve tértek onnan vissza, hisz annyi csodát láttak, Jézus – az esetleges várakozásainkkal ellentétben – nem arra biztatta őket, hogy őrizzék meg a friss lendületüket, hanem helyette „így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kissé! Olyan nagy jövés-menés volt ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak egy lakatlan helyre magukban” (31–32. v. STL). Figyeld meg a „jövés-menés” kifejezést. Nem valami ilyesmi vesz téged is körül sokszor, annyira, hogy levegőt is alig kapsz?
Jézus attól tartott, hogy a tanítványai kibillenhetnek az egyensúlyukból. Vajon mit tudhatott, amit mi nem? Ő soha nem kapkodott, sosem tűnt zaklatottnak, és nem engedett a tömeg nyomásának, ahogyan a fontossági sorrendjéből sem, hanem mindig el tudta végezni, amit eltervezett. Jézus tudta, mekkora szükségük van a tanítványoknak a pihenésre és a kikapcsolódásra ahhoz, hogy hatékonyak maradhassanak. Elhatározás és tervezés nélkül azonban nem hullik az öledbe a szabadidő. Tartsd épp olyan fontosnak ezeket az időszakokat, mint bármely más teendődet. Így imádkozz: „Atyám! Segíts prioritásként kezelnem a pihenést! Segíts, hogy ezentúl ne bánjak rosszul a testemmel, amely a te templomod, és amit azért adtál nekem, hogy elvégezzem benne a földi küldetésemet.”
