Ismerd el a tévedéseidet és a hiányosságaidat!

Mindannyiunkkal megesik, hogy tévedünk, rosszul ítélünk meg dolgokat vagy bakot lövünk. Mind emberek vagyunk. A tévedéseinkből sokat tanulhatunk és általuk bölcsebbé válhatunk, de mivel félünk, hogy kritika ér bennünket vagy megszégyenülünk, sokszor rejtegetni próbáljuk őket. Ám a tévedések egyetlen esetben jelentenek csak igazi csapást ránk nézve: ha semmit sem tanulunk belőlük. Ha nem ismerjük el, hogy hibáztunk, azzal akadályt gördítünk a saját fejlődésünk elébe. Hallgasd csak, mit mondott az Úr, amikor arra intette az izráelitákat, hogy tanuljanak a hibáikból: „Mondd meg nekik [Jeremiás], hogy így szól az Úr: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza?” (Jeremiás 8:4).

Számodra megkönnyebbülés, mások számára pedig inspiráló, ha képes vagy elismerni a hibáidat anélkül, hogy azok határoznának meg, vagy hogy letérítenének az utadról. Ha befolyásolják is a döntéseinket a körülmények vagy emberek, végső soron mi magunk felelünk azért, amit teszünk. Amikor hibázunk, mi döntjük el, hogy mit teszünk. A legjobb, ha teljes felelősséget vállalunk a tévedésünkért, tanulunk belőle, elhatározzuk, hogy nem fogjuk megismételni, majd továbblépünk. Érdekes, hogy ha képes vagy elismerni a gyengeségeidet, jobban fognak tudni kapcsolódni hozzád és tisztelni téged az emberek, sőt: szabaddá válnak arra, hogy ők is kövessék a példádat. Az alázat egyike azoknak a tulajdonságoknak, amit nagyra becsülnek másokban az emberek, míg a büszkeséget gyűlölik – még a büszkék is!