A magánytól való félelem legyőzése
„Maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” (5Mózes 31:6)
Ahhoz, hogy le tudd győzni a magánytól való félelmet:
1) Értsd meg, ki vagy! Vitatkozzanak csak a tudósok arról, hogy volt-e ősrobbanás! Ha volt is robbanás, te nem annak a terméke vagy. Nem is egy amőba leszármazottja valamelyik pocsolyából. Te „félelmes és csodálatos módon” lettél teremtve (ld. Zsoltárok 139:14–15). Isten „a maga képmására” teremtett (1Mózes 1:27). Nem az angyalokat bízta meg azzal, hogy megteremtsenek, saját kezével formált, meghatározott célra készített. Egyedi remekműve vagy, akit „Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett” (Efezus 2:10). Hidd el ezt, és állj rá erre a bizonyosságra – nem számít, mik az érzéseid vagy mi a társadalmi helyzeted.
2) Értsd meg, kicsoda Isten! Ő magát mennyei Atyának hívja, nem csupán teremtőnek vagy tervezőnek. A teremtő, tervező arra utal, hogy mit tesz; az Atya arra, hogy ki ő. Amikor Jézus imádkozni tanított minket, nem így kezdte: „Ó mindenható, mindenütt jelen lévő, mindentudó Isten!” Igen, ez mind igaz rá, de ő azt szeretné, ha így ismernénk és így szólítanánk: Atya (ld. Máté 6:9). Ez melegséget, biztonságot, elfogadást, törődést, együttérzést, védelmet, bátorítást, gondoskodást stb. fejez ki. Isten a te Atyád – ha megérted ezt az igazságot, elkezded legyőzni a magánytól való félelmet. Isten elkötelezte magát irántad. Az ő atyai szeretete nem hangulatokon, érzéseken, érzelmeken alapszik, hanem az ő változhatatlan jellemén és nevén. „Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket” (1Sámuel 12:22). Figyelj meg két dolgot ebben az igeversben: Isten egyrészt a saját nevét védi, másrészt örömét leli abban, hogy Atyád lehet; ez a két ok az, ami miatt sohasem fog hátat fordítani neked.
A Sátán szívesen meggyőzne arról, hogy Isten cserben hagyott téged. Azt akarja elérni, hogy méltatlannak, reménytelennek, elhagyottnak és kitagadottnak érezd magad. Ne higgy neki! Több nemzedéknyi hívő énekelte életének legsötétebb éjszakáján: „Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten!” Ma valld meg: „Semmi sem választhat el engem Isten szeretetétől!”
