Amikor az igazság tanúskodik melletted
„Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is…” (3János 1:12)
Amikor mások jót mondanak rólad, az elfogadás, de amikor az igazság tesz bizonyságot rólad, az a jellemedről tanúskodik. Demetrioszra ez igaz volt – és rád? Sokan írtak és beszéltek már a jellemről. Tanulmányozd figyelmesen a következő szavakat, és kérdezd meg magadtól: „Milyen a jellemem?”
A jellemes embermegtartja a szavát, megőrzi a hidegvérét és a barátait. Józan szemei vannak, józan idegei, józan nyelve és józan szokásai. Csendben van, ha nincs mit mondania, figyelmes és együttérző, amikor ítél, mindig kész helyesbíteni, ha tévedett. Az igazi jellem nem fut el ijedtében. Biztos talapzaton áll, elkötelezett, és bármi jön, képes kezelni azt. A jellemes ember érzékeny a becsületére. Tudja, hogy egy jó nevetés gyakran a legjobb olajozója az emberi kapcsolatoknak. Az igazi jellem sosem keres kifogásokat. Vállalja az ütéseket, tanul a hibáiból és bölcsebbé válik. Tudja, hogy az udvariasság és az illem nem más, mint kis áldozatok sorozata. Olyan előkelőségről tanúskodik, amely nem az ősöktől vagy a vagyontól függ. Egy úr teljesen nélkülözheti, de a legszegényebb ember is áraszthatja minden pórusából. „A jellem a köznéppel beszélve is megőrzi tisztességét, és királyokkal járva sem veszíti el a közvetlen érintkezést.” (Rudyard Kipling „Ha” című verse alapján) Mindenki jól érzi magát ilyen emberek közelében, azért, mert ők is jól érzik magukat a bőrükben. Nos, mit gondolsz? Még dolgoznod kell rajta?
Imádkozz így:
Köszönöm, Istenem, hogy értékes embereket akarsz mellém adni. Bocsásd meg, amikor másokat hibáztattam azért, mert nem tudtam jó kapcsolatban lenni embertársaimmal! Segíts, Uram, hogy meg tudjak változni olyan módon, hogy élvezni tudjam saját magam társaságát is! Kérlek, vedd el tőlem az önzést, a szeretetlenséget, a mások leuralását és a versengést! Formálj engem olyanná, akinek jó a társaságában lenni! Ámen!
