Törődj azokkal, akik Istennek fontosak!

„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27)

Miriam Neff mondja: „Amikor a férjem, Bob elment a mennybe… az élet megváltozott: a naptáram, a csekkfüzetem, a hűtőm tartalma, és a gyermekeim tekintete, amikor ünnepeken beléptek az ajtón. Otthonom rendetlenebb, ritkán festem ki magam… és sok más változás is van, olyan személyes, amit nem lehet másokkal megosztani. Az egyedüllét és a magány szavak nem tudják eléggé kifejezni mindezt. Mi, özvegyek annyi olyat tapasztalunk, ami most először történik életükben, hogy már nem is számoljuk… Özvegyként megtanultam, hogy mindannyian változunk. És a legtöbb változás jó. Betöltődünk hittel, mert másképp nem is tudnánk szembenézni az előttünk álló nappal. Megerősödünk, mert nincs más választásunk. Együttérzők leszünk, mert a mi szívünk is megtört… Senki sem tud úgy vigasztalni egy özvegyet, mint egy másik özvegy… Amikor látjuk, hogy egy másik nő átéli ugyanezt, vigasztalni akarjuk. Míg az anyagi támogatásra és segítségre való rászorultság közismert… a kötődésre vágyás éppolyan égető szükség… tudnunk kell, hogy elérhető barátaink vannak.”

Istennek annyira fontosak az özvegyek, hogy több mint százszor említi őket a Szentírásban. Ő az „özvegyek védője” (Zsoltárok 68:6), „támogatja az árvát és az özvegyet” (Zsoltárok 146:9). Jakab azt mondja: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27).

Nyiss mások felé! A magányosságot úgy tudod legyőzni, ha felfedezel valamilyen betöltetlen szükséget, és beleadod magad. Ezzel egy új örömöt fedezel fel az életben.