Feltétel nélküli szeretet
„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta…” (Lukács 15:20)
Haman Cross lelkipásztor döbbenten értesült róla, hogy hajadon lánya teherbe esett. A lelkipásztor könyvet írt Megszentelt szex címmel, és körbeutazta az Egyesült Államokat a „Csak mondj nemet!” jelmondatot prédikálva. Most éjjelente felesége zokogását hallgatja, napközben pedig a családi viszályokat próbálja elsimítani. Ezt írta: „Megkérdeztem Istent: »Hogy legyek az érzékenység és erő mintaképe, amikor szétesik a családom?« Isten így válaszolt: »Most már nem fogod szeretni a lányodat? Nem fogsz energiát fektetni belé, és nem fogsz megbocsátani neki, ahogy én is megbocsátottam neked? A válaszom ez volt: De igen, Uram, a te segítségeddel sikerülni fog!«”
James Dobson mondta egyszer: „Gyereket nevelni olyan, mint tortát sütni – nem ismered fel, hogy borzalmasan elrontottad, csak amikor már túl késő.”
A Lukács 15 egy lázadó gyerek példázatát írja le, aki elhagyja otthonát, és egy gondoskodó apát, aki „égve hagyta a lámpát”, amíg visszavárja. Mit tanulhatunk tőle?
- Ez az apa jó példa volt gyermekeinek.
- Támogatta őket anyagilag és érzelmileg is.
- Örökséget adott nekik.
- Vezette őket, de nem kényszerítette rájuk az alkalmazkodást.
- Teret adott az elbukásra és helyet a visszatérésre.
- Eléjük ment több mint félútra.
- Megbocsátott nekik.
Nem ellened szóló vádirat, ha gyermekeid küszködnek, rossz döntéseket hoznak, vagy lázadnak a tekintély ellen. Ami azonban valóban téged minősít, az a te hozzáállásod gyermekeidhez. Lehet, hogy még mindig nagyon messze vannak, de tudniuk kell, hogy törődsz velük, és alig várod, hogy köszönthesd őket, amikor hazatérnek.
