Kegyelemmel telve: a huszonötödik óra emberei

„…Józsué az Úrhoz szólt […] És veszteg maradt a nap, megállott a hold is…” (Józsué 10:12–13)

Józsué felvette a harcot mindennel, amivel csak képes volt, de akadt egy tényező, amit nem tudott befolyásolni. Ezért azt mondta Istennek: „Megteszem, amit tudok, de rád hagyom, amit nem tudok, tartsd féken azt, ami az egész rendszert működteti.”

Amikor kifutsz az időből és huszonötödik órára van szükséged a napodban, csakis egyvalakihez fordulhatsz: Istenhez. Ő meg tudja állítani a napot, és be tudja fagyasztani a körülményeket. Ő tud neked többletidőt adni, hogy összegyűjtsd erőidet, új stratégiát válassz, és megnyerd a csatát.

A huszonötödik óra az, amikor Isten megengedi neked, hogy bepótold azt az időt, amit másokkal való harcra (vagy önsajnálatra) pazaroltál, miközben az ellenséggel kellett volna küzdened. Teológiailag ezt hívjuk kegyelemnek. Nem érdemeink miatt részesülünk benne, hanem Isten jóindulatából. Adódott már úgy, hogy Isten jóindulattal volt feléd, amikor nem érdemelted meg? Ez a kegyelem! Figyeld meg: „Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután…” (Józsué 10:14).

A huszonötödik óra emberei különböznek az átlagtól:

1. úgy imádkoznak, mint ahogy még soha senki előttük, mert hiszik, hogy Istennek semmi sem lehetetlen;
2. emlékeznek eltékozolt éveikre, és hálásak a második esély ajándékáért;
3. tudatában vannak sürgető kötelességüknek, mert bár az idő elhaladt, tudják, hogy Isten ad nekik plusz időt, hogy győzhessenek.

Isten kegyelme az, amely átsegít minket a nehéz időkön. Pál elismerte ezt, amikor a testében lévő „tövisről” beszélt (2Korinthus 12:7). Volt már szálka az ujjadban? Ettől még működik a szervezeted, csak éppen fájdalmas. Nem fogsz belehalni, de azért elég nyomorultul tudod magad érezni tőle, nem igaz? Mit mondott Isten Pálnak? Ugyanazt mondja neked is: „Elég neked az én kegyelmem…” (2Korinthus 12:9).

A kegyelem tesz képessé arra, hogy:

• szeress egy goromba társat;
• ne add fel a várakozást, amíg a tékozló fiú hazatér;
• elviselj egy hosszan tartó betegséget;
• sokat adakozz, még ha kevésből is élsz;
• túltedd magad a csalódásokon; megbocsáss ismétlődő sérelmeket.

A kegyelem továbbvisz, mint a természetes képességeid, mert arra késztet, hogy egyedül csak Isten erejére támaszkodj.

Pál azt írja, hogy megpróbáltatásoknak nézett elébe, „…hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem” (2Korinthus 12:9). Micsoda helyzet! Amikor benne vagy, tudod, hogy még a puszta gondolata is riasztó annak, hogy valamit a magad erejéből tegyél, mert azt is tudod, hogy az Ő ereje olyannyira nagyobb.

Hogyan lehetséges, hogy két ember ugyanazokon a megpróbáltatásokon megy keresztül, és az egyik összeomlik, a másik pedig virágzik? A válasz: a kegyelem, amelyben álltok (ld. 1Péter 5:12). Minden másban ugyanolyanok lehetnek, de az egyik kapott kegyelmet a megpróbáltatás elhordozására, a másik pedig nem.

Maradj meg a kegyelemben, mert innen fakad az erőd és a sikered! Azt kérdezed, hol találod ezt a kegyelmet? Figyelj: „Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket…” (ApCsel 20:32). A kegyelem Isten igéjében van. Töltöttél vele időt mostanában? Nem túl késő neked sem. Beszélj Vele, még mindig Ő irányít.

Imádkozz így:

Uram, elismerem, hogy Neked semmi sem túl nehéz. Kérlek, hogy amikor nyomaszt a helyzet, hogy nem tudom megtenni, amit kellene, akkor Te természetfeletti módon tégy engem képessé arra, hogy elvégezzek mindent, amit kell! Kérlek, hogy bőséges legyen a kreativitás az életemben, és hogy ne az én módszereim, hanem a tieid mutassák meg kegyelmedet az életemben! Ámen!