Egy fontos életszabály: maradj játékban!
„A vidám szív a legjobb orvosság…” (Példabeszédek 17:22)
Tanuld meg befolyásolni a téged körülvevő légkört! A negatív hozzáállás ragályos, vigyázz a „hordozóival”! Szeresd és emeld fel őket, ha tudod, de sose engedd, hogy megfertőzzenek! Amikor Isten meg akar áldani téged, akkor küld valakit, akit a benne lévő lélekről ismersz fel, mivel az erő (a „képes vagyok rá” hozzáállás), a szeretet (amely mindig a jót keresi) és a józanság lelke (amely szilárd és következetes) lesz benne (ld. 2Timóteus 1:7).
Mosolyogj, még ha nem is vesz egy kandi kamera! Egyszer egy nő kapott egy szép kis növényt, amelyet hazavitt, megöntözött, tápanyagot adott neki, és kitett a napra. Egy évvel később jött csak rá, hogy selyemvirág volt. A mai napig is nevet ezen a történeten. Amikor biztonságban érzed magad, tudsz nevetni magadon. Ez egyben az igazi alázat jele is. A nevetőizmok közvetlenül az agy azon területéhez kapcsolódnak, amely a hangulatunkat meghatározza. Ezért mondja Salamon: „A vidám szív a legjobb orvosság…” (Példabeszédek 17:22).
Alkalmazd a 90/10 szabályt! Amikor a körülmények 90%-át nem befolyásolhatod, koncentrálj arra a 10%-ra amivel tudsz valamit kezdeni! És ne feledd: Istennek egyetlenegy ötlete képes mindent megváltoztatni! Pál azt írja: „…mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelem. De Isten…” (2Korinthus 7:5–6). Számolj Istennel! Ő a lehetetlen helyzetekre szakosodott. Ő tudja kezelni azt a helyzetet is, ami előtted már heggyé nőtt, és akár pillanatok alatt alagutat készít a hegy gyomrában. Csak annyit kér tőled, hogy vond be Őt!
Pál a siralomházban ül, már csak napjai vannak hátra, és semmi reménye arra, hogy kegyelmet kap, ám Timóteusnak így ír: „…hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket” (2Timóteus 4:13).
- „Hozd el a könyveimet!” Továbbra is tanulni, befogadni akar.
- „Hozz pergameneket is, amikre írhatok!” A továbbadást is folytatni akarja.
Micsoda hozzáállás! Nem ügyvédet kér, mert az igazi célnak nincs szüksége védelemre. Az idő meg fogja mutatni a világnak, hogy mit cselekedett. Nem kér jobb szállást sem, mert megtanulta, hogy minden körülmények között elégedett legyen (ld. Filippi 4:11). Először a könyveit kéri, mivel tudja, hogy amíg életben van, növekednie kell, különben csak a helyet foglalja. Az olvasás lehetővé teszi számára, hogy bármely helyzeten felülemelkedjen, és új világokat fedezzen fel. A tudás frissen tartja az elméjét, és szabaddá teszi a lelkét. Péter ezt mondja: „…növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk… ismeretében” (2Péter 3:18).
Másodszor írásra alkalmas papírt kér, mert továbbra is azon dolgozik, hogy valami megváltozzon. Nem a körülményeire néz, hanem megragadja a tollát, folytatja alkotómunkáját. Nem siránkozik, nem szenved az önsajnálattól. „Van még mit mondanom, és el akarom mondani! Még nem végeztem!” Az élet művészete, hogy ne szűnjünk meg adni egészen a végéig. Jézus még a kereszten is, odaszegzett kezekkel és lábakkal is folytatta szolgálatát – és Ő a mi példaképünk!
Pál, az igazság atyja tehát a legfontosabb leckére tanít meg minket: sose szállj ki a játékból, mert még a legeslegutolsó pillanatokban is lehetséges a győzelem!
