A harag kezelése
„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.” (Efezus 4:26 Károli)
A harag önmagában nem bűn; akkor válik azzá, ha rosszul kezeljük. Ne feledd, ha megharagszol valakire, az azt jelenti, hogy törődsz vele! Csupán meg kell tanulnod oly módon kifejezni az érzéseidet, hogy jobb eredményt hozzon.
Ahelyett, hogy ráförmednél gyermekeidre, mert nem csinálták meg a házi feladatot, magyarázd el nekik, hogy a tanulás segítheti őket álmaik elérésében, aztán segíts nekik ott, ahol küszködnek. Ne prédikálj állandóan a még meg nem tért szeretteidnek! Nyerd meg őket vonzó példával, ne ítélkezéssel! Figyelj: „helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:27). Az első számú terület, amelyet az ellenség el akar foglalni, az otthonod, mivel ott van a te erődítményed. Ne engedd!
„De jogosan haragszom” – mondod. József is elmondhatta ezt. Mégis ellátta élelemmel azokat, akik bebörtönözték, és megáldotta azokat, akik elárulták őt. Ezáltal szabadult meg haragjától. Később, amikor két fia született, az elsőt Manassénak nevezte, melynek jelentése: „elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet…” (1Mózes 41:51). Vajon akkor is naggyá lett volna József, ha visszatérve bosszút áll? Nem! Betöltötte rendeltetését, és élvezte Isten áldását, mert uralkodott indulatain. A második fiát Efraimnak nevezte, ami azt jelenti: „megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén…” (1Mózes 41:52).
A haragod csillapodni fog, amikor elkezded meglátni, hogy annak ellenére, amin átmentél, továbbra is Isten áldása van rajtad.
