Szavak! Szavak! Szavak!

„Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnékem…” (Ézsaiás 50:4 Károli)

A szavaid olyanok, mint a nitroglicerin: hidakat tudnak robbantani, vagy szíveket gyógyítani. Többet megtudsz valakiről abból, ahogyan másokról beszél, mint abból, amit mások mondanak róla. Sose „a kipufogó füstje” alapján ítéld meg valaki „lóerejét”; a tudatlanság mindig beszédre kész. A bölcsesség azt diktálja, hogy legjobb, ha tartod a szádat, amikor úgy érzed, „mondanom kell valamit.”

Egyesek tapasztalatból beszélnek, mások tapasztalatból nem beszélnek. Azért, mert ők jobbat tanultak. Jézus azt mondja, hogy a szavaid meghatározzák a sorsodat. Figyeld csak: „A szavaid alapján fognak ártatlannak vagy bűnösnek ítélni” (Máté 12:37 Egyszerű fordítás). Salamon szerint: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Példabeszédek 18:21).

Ne feledd, hogy a szavaid jóra és rosszra is képesek: vagy sebet ejtenek, vagy gyógyítanak. Ha létezik olyan terület, ahol mindannyiunknak több fegyelemre van szüksége, akkor az a „szavak osztálya”.

Ézsaiás mondja: „Az én Uram, az Úr, megtanított engem, mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként… az én Uram, az Úr, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban” (Ézsaiás 50:4–7). Amikor nem tudod, hogy mit mondj, ne mondj semmit! Csak hallgass, figyelj, és engedd, hogy Isten vezessen! Végül is amíg beszélsz, addig általában nem tanulsz. Csak ma próbálj meg visszatartani minden bántó megjegyzést, és csak olyasmit mondj, ami bátorít és áldás mások számára. Az eredmény meghökkentő lesz.

Egy legenda szerint egyszer a nap és a szél vitába keveredett amiatt, hogy melyikük erősebb. Mikor megláttak egy vándort az úton, elhatározták, hogy megnézik, melyikük tudja rábíni, hogy az levegye a kabátját. A nap elbújt egy felhő mögé, a szél meg majd’ feldöntötte a vándort, de az csak még szorosabban burkolózott kabátjába. Ekkor előbújt a nap, s gyengéd, simogató melegével ráragyogott; és a vándor kénytelen volt levetni kabátját.

Gondolj bele! A dühös szavak arra késztetik a másik embert, hogy visszahúzódjon, összekuporodjon vagy bezárkózzon, főleg ha előtte is bizonytalan volt. A dühös szavak csak megerősítik legbensőbb félelmeiket és az önmagukról alkotott negatív véleményt. Azonban a kedves szavak segítenek, hogy megnyíljanak, felismerjék saját értékeiket, és ösztönzik őket, hogy magasabbra törekedjenek.

Minden egyes kimondott szavad felemel vagy lehúz valakit! Tartsd ezt ma szem előtt! Pál így ír: „Vigyázzatok, hogyan beszéltek… csak azt mondjátok, ami segít, minden szó ajándék legyen” (Efezus 4:29 TM). Salamon pedig: „…a bölcsek nyelve… gyógyít” (Példabeszédek 12:18). Az emberek hajlamosak azt teremni, aminek magját elvetjük bennük. Ha állandóan azt mondod nekik, hogy ügyetlenek és értéktelenek, valószínűleg kudarcot fognak vallani. Ellenben ha megdicséred őket és folyamatosan rámutatsz jó tulajdonságaikra, mindent meg fognak tenni, hogy bebizonyítsák, méltók a bizalmadra. Vésd eszedbe:

„Beszédetek legyen mindenkor kedves…” (Kolossé 4:6).

Próbálj ma kedves szavakat szólni!