Haragtartás

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jakab 5:16)

Jézus azt mondta: „Ezért ha ajándékot viszel az oltárhoz, és ott eszedbe jut, hogy egy embertársadnak panasza van ellened, hagyd ott… az ajándékodat, menj el, és előbb békülj ki azzal az emberrel. Utána menj vissza, és így ajánld fel ajándékodat” (Máté 5:23–24 Egyszerű fordítás). Értelmetlen addig más dolgokért imádkozni, amíg nem rendezted a dolgot azzal, akinek meg kell bocsátanod, vagy akitől bocsánatot kell kérned. De mi van akkor, ha nem lehet helyrehozni a dolgot, mert az a személy már meghalt? Már nincs lehetőség megbeszélni vele, de még mindig nyugtalanít az ügy.

Itt egy javaslat: oszd meg az érzéseidet valakivel, akiben megbízol, például a pároddal, a lelkigondozóddal vagy egy lelkésszel! Mondj el mindent pontosan és őszintén! Imádkozz vele, nyíltan megvallva a vétkeidet és a bűntudatot, amit érzel! Meg fogsz lepődni, hogy az imádság és egy megértő, bátorító barát jelenléte megadhatja az enyhülést, amit oly elkeseredetten keresel.

Miután Dávid megölette Úriást, Betsabé férjét – majd Nátán próféta feddésének hatására ráébredt bűnére –, bűntudata roppant nagy volt. A házasságtörés és képmutatás csaknem felemésztették. Mikor már nem bírta tovább, megtörte a hallgatást, és Isten bocsánatát kereste (ld. Zsoltárok 32:3–5). Csakhogy Úriás akkor már nem volt ott, hogy meghallgassa bocsánatkérését, hiszen már majdnem egy éve, hogy meghalt. Így a megtört szívű király már csak Nátán prófétához fordulhatott bűnvallásával, neki mondta: „Vétkeztem...” Nátán türelmesen meghallgatta, majd így válaszolt: „Az Úr… elengedte vétkedet” (2Sámuel 12:13). Ha megbántottál valakit, legyen szolgálatkész a szíved! Állj meg, hozd rendbe a dolgokat, és aztán lépj tovább bizakodva!