Az első reakción túl

„…hitetekben mutassátok meg az… önuralmat…” (2Péter 1:5–6)

Meg kell tanulnod uralmad alatt tartani lobbanékony reakcióidat! Ahelyett hogy kimondanád az első dolgot, ami az eszedbe ötlik, gyakorolj önuralmat! Nézd csak: „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32).

Tanulj meg bölcsen válaszolni ahelyett, hogy mindjárt haraggal reagálnál! A különbség hajszálnyi, mégis döntő fontosságú. Például ha a főnököd felmond neked, az első reakciód pedig az lenne, hogy jól orrba vágod, akkor ehelyett inkább számolj el tízig, menj sétálni egyet, és ismerd fel, hogy hosszabb távon jobb lehetőségeid is vannak, mintsem eltörni valakinek az orrát. Ha „árvíz” idején a „vízfelszín felett” tudod tartani a fejedet, akkor lehet, hogy ki tudod játszani, hogy kapj végkielégítést, vagy talán egy ajánlólevelet a főnöktől, vagy hogy átirányítsanak egy másik munkahelyre. És ha inkább tanuló akarsz lenni, mint vesztes, akkor próbálj rátalálni arra, hogy ez miért történhetett meg, és mi az, amit máskor másképpen kell csinálnod. Van bölcs lépés ebben a krízisben is; de szorgalmasan kell keresned!

Emlékezz: a hit az a híd, ami elvisz téged onnan, ahol vagy, oda, ahol lenned kell. Szóval légy türelmes! Isten tud a dolgaidról, és olyan módon munkálkodik, amire te még sohasem gondoltál. Figyeld csak: „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsoltárok 27:13–14). Tanulj meg túllátni a jelen ködös helyzetén! Ki fog majd sütni a nap. Isten ígérte ezt, te pedig számíthatsz rá!