Ne légy olyan kritikus!

„A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10)

Az ítélkező lelkület talán nem rombolja le Istennel való kapcsolatodat, de biztosan korlátozza képességedet, hogy átéld szeretetét, jelenlétét és áldásait. A kritizálás meggátolja Isten áldásainak kiáramlását életedre! Oswald Chambers írta: „Amikor ítélkező lelkület van benned, lehetetlen közösségben lenned Istennel.”

Figyeld meg, Isten volt az, aki leprát küldött Mirjámra. Azzal kezdte, hogy öccsét kritizálta, és azzal végezte, hogy érezte ennek következményeit az Istennel való kapcsolatában. Miért? Mert Isten odafigyel arra, hogy bánunk egymással!
Talán azon tűnődsz: „Miért csinál ebből ekkora ügyet Isten?” Mert ha a bűnt választod, azzal a szenvedést választod magadnak. Minden, amit Isten bűnnek tart, árt neked. Minden.

Amikor Isten valamire azt mondja, ne tedd, akkor ez igazából azt jelenti: „Ne okozz fájdalmat önmagadnak!” Amikor azt mondja: „Ne kritizálj!”, nem valamilyen élvezettől akar megfosztani. Azt mondja, hogy az ítélkező lelkület ellenkezik azzal, akivé teremtett, amire elhívott. Ahogy a halak arra lettek teremtve, hogy ússzanak, a madarak arra, hogy repüljenek, te arra lettél teremtve, hogy Istennel való közösségben élj – és az ítélkező lelkület gátolja ezt a kapcsolatot.

Még a nem kifejezetten vallásos emberek is tudatában vannak az ítélkezés negatív hatásainak. Dr. David Fink a Release from Nervous Tension [Szabadulás az idegfeszültségből] című könyv szerzője, ezernyi mentálisan vagy érzelmileg sérült embert tanulmányozott. Két csoporttal dolgozott, a stresszesekkel és a stresszmentesekkel. Végül egy tény emelkedett ki: a stresszes csoport olyanokból állt, akiknek szokásuk volt a hibakeresés és a körülöttük élő emberek kritizálása. A másik oldalról a stresszmentes csoport tagjai szeretetteljesen és elfogadóan bántak az emberekkel. Kétség sem fér hozzá, az ítélkezés önpusztító életmód. Hát ne ezt válaszd!