Isten követése olykor egy biztos és jövedelmező állás feladásával jár. Mózes egy palotát hagyott ott, Elizeus egy farmot, Jakab és János a halászcsónakjukat. Máskor azonban azt jelenti Isten követése, hogy ott maradsz, ahol vagy, és minden tőle kapott lehetőséget maximálisan kihasználsz országa építésére.
Amikor Dávid visszatért seregével a csatából, némelyik katonája nem akarta megosztani a hadizsákmányt azokkal, akik hátramaradtak. Dávid azonba így szólt: „Amekkora a része annak, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a fölszerelésnél maradt; egyforma részt kapjanak” (1Sámuel 30:24).
Meg kell tudnod Istentől, hogy mi a terve veled: menned kell-e vagy maradnod? Döbbenetes, hány emberrel találkozni, akik nem szeretik a munkájukat. Akkor mégis miért csinálják? Mert mindenkinek meg kell élnie valamiből. De mi van, ha valami másra hív téged Isten? Igen, kockázatos váltani arról, amit jelenleg csinálsz, arra, amiről úgy hiszed, hogy Isten akarata szerint tenned kell. Lehet, hogy nem jársz majd sikerrel. Vagy rájössz, hogy mégsem élvezed annyira, mint gondoltad. Esetleg nem fizet olyan jól.
Még kockázatosabb azonban a helyeden maradni, amikor Isten azt mondja, hogy menj! Hogy miért? Mert később bánni fogod. A tudat miatt, hogy sohasem próbáltad megtenni, amire Isten hívott.
„Annyi megválaszolatlan kérdésem van, és olyan sok mindent nem tudok” – mondod talán. Olvasd el akkor ezt az igeverset: „...ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el!” (Ézsaiás 42:16).
