„Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József… A másodikat pedig Efraimnak...” (1Mózes 41:51–52)
Amikor tragédia vagy veszteség ér, segítség hiányában könnyen megeshet, hogy bezárkózol érzelmileg és megrekedsz. Ha a múlt fájdalmára koncentrálsz, félő, hogy kimaradsz abból az áldásból, amelyet a jövőre nézve készített számodra Isten.
Ha valaha valakinek lett volna oka rá, hogy elkeseredjen és feladja, az József volt. Akiknek szeretniük kellett volna, gyűlölték és elárulták. Megrágalmazták, hazudtak róla és jogtalanul börtönbe zárták. Hogy élhette túl? Annak köszönhetően, hogy „az Úr Józseffel volt” – amint az négyszer el is hangzik az 1Mózes 39-ben. Isten jelenlétének a tudata olyan dolgok közepette is megtart, amelyek alatt egyébként összeroppannál. József tudta, hogy nem a kérlelhetetlen neheztelés, hanem a megbocsátás és a felejtés által szabadulhat meg és töltheti be az Istentől való rendeltetését. Miből látható ez? Abból, ahogyan a két fiát elnevezte. „Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. A másodikat pedig Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén.”
Hogy volt képes elfelejteni József azt a nagy fájdalmat, amit a családja okozott neki? Isten segítségével! Hogy tudott felülemelkedni az őt ért igazságtalanságokon? Annak köszönhetően, hogy nap mint nap érzékelte Isten jelenlétét. Ez a lehetőség számodra is nyitva áll. Íme az Úr ígérete: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok… Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg… Mert én, az Úr vagyok a te Istened” (Ézsaiás 43:2–3).
