„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek 22:6)
A tékozló fiú végül hazatért és visszakerült a helyére a családban. Amikor mindent elveszített és disznópásztor lett belőle, „magába szállt” – mondja a Biblia (ld. Lukács 15:17). Nehéz szenvedni látni azt, akit szeretsz, de időnként padlót kell fogniuk ahhoz, hogy változtassanak az életükön. A tékozló fiú is a padlón jutott döntő elhatározásra: „...elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened” (18. v.). Vedd észre, hogy ez a történet egy jó apáról és a lázadó gyermekéről szól. Ha rád is igaz ez a leírás, hadd adjak három jó tanácsot:
- Ne hibáztasd és ostorozd magad!
- Ne ítéld el a gyermekeidet mintegy magas lóról a gyengeségeik miatt! Azért nem látnak, mert lelkileg vakok, de Isten fel tudja nyitni a szemüket. „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya” – mondta Jézus (ld. János 6:44). A te dolgod az imádkozás, a „vonzást” pedig hagyd Istenre!
- Tartsd nyitva a szíved és az ajtód! Amikor a tékozló fiú végre észhez tért, tudta, hová kell mennie: haza az apjához, aki szereti őt.
Nem mentheted meg a gyermekeidet a tetteik következményeitől, és talán az átélt fájdalmukat sem tudod csillapítani. Ám ha imádkozol értük, és folyamatosan nyitva áll előttük a szíved és az ajtód, Isten vissza tudja hozni őket. „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Ma is ráállhatsz erre az ígéretre.
