„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17:17)
Jónátán volt apja, Saul trónjának jogos örököse, ám Isten Dávidot hívta el Izráel következő királyának. Már a kezdetektől úgy tűnt, elkerülhetetlenül összeütközésbe kerülnek. Barátságukkal mindent kockára tettek, hiszen köztudott volt: végül csak egyikük uralkodhat. Hogyan kezelték ezt a helyzetet? Versengtek, gyanakodtak, féltékenykedtek egymásra? Nem, mivel egyiküket sem hajtották személyes ambíciók.
A Bibliában ez áll: „Szövetséget kötött Jónátán Dáviddal… Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is” (1Sámuel 18:3–4). Ezek voltak Jónátán legbecsesebb értéktárgyai. Mégis kész volt mindent kockára tenni Dávidért, noha apja, Saul figyelmeztette: sosem ülhet trónra, amíg Dávid él (ld. 1Sámuel 20:31). Dávid ugyanígy kockáztatta az életét, amikor a filiszteusok ellen harcolt Saul és Jónátán oldalán, hogy erősítse királyságukat.
A történet lényege a következő: egy igaz barát akkor is melletted van, amikor inkább máshol lenne. Ahogy egy híresség mondta: „Sokan szeretnének beülni mellénk a limuzinba, de inkább olyasvalakire vágyunk, aki hajlandó buszra szállni velünk, amikor a limuzin lerobban.” „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” – mondta Salamon. Mikor adtál utoljára hálát Istennek az igaz barátaidért? Mitől különlegesek a számodra? Ne feltételezd, hogy biztosan tudják, mennyire értékeled őket, hanem mondd el nekik! És még egy gondolat: ha igaz barátokra vágysz, légy te is azzá!
