A Bibliában ezt olvassuk Jézusról: „Elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie” (3–4. v.). Ha esetleg nem tudnád, Samária nem a Galileába vezető úton helyezkedett el – sőt, valójában több kilométernyi kitérővel lehetett csak elérni. A Biblia mégis azt mondja, hogy Jézusnak át „kellett” mennie rajta. Gondolj bele: hosszú volt az út, Jézus pedig gyalog járt, ráadásul melegben. A zsidók és a samáriaiak között régóta fennálló ellenségeskedés miatt még csak szíves fogadtatásra sem számíthatott.
Mégis odament, és találkozott a kútnál egy asszonnyal. Abban a kultúrában a nőknek tilos volt a családtagjaikon kívül más férfiakkal is szóba állniuk. Ráadásul ezt az asszonyt már amúgy is a szájára vette a város, mivel már ötször elvált. Miért érezte hát úgy Jézus, hogy oda „kell” mennie? Azért, mert felismerte ebben az asszonyban a csiszolatlan gyémántot. Míg a többiek a múltjáról és a problémáiról beszéltek, ő azt látta, hogy mi mindent tehet majd Isten országáért a jövőben: „Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt” (39. v.).
Jézusnak sutba kellett dobnia az emberi ütemezést, hogy Isten ütemterve szerint juthasson el Galileába. Nem a maga menetrendje irányította, hanem Isten akarata, hogy betölthesse a fájó lelkű emberek szükségeit. Arra is hajlandó volt e cél érdekében, hogy rendkívüli erőfeszítést tegyen, szembemenjen a hagyományokkal és rendhagyó dolgokra vállalkozzon. Te hogy vagy ezzel? Átírhatja Isten a terveidet? Ha igen, akkor használni is tud téged. Imádkozz így: „Uram, mutasd meg, mi az, amit ma meg kell tennem, ha a tetszésed szerint akarok élni!
