Charles Weigle utazó evangélista volt, aki a viszontagságok ellenére szívesen járta az országot és prédikált. A felesége azonban kiábrándult a gyakran távollévő férjéből. Egyik nap ez az üzenet várta otthon az igehirdetőt: „Charlie, ostoba voltam. Annyi mindent nélkülöztem eddig. […] Ezentúl igyekezni fogok mindent behajtani a világon, amivel tartozik nekem. Tudom, hogy te továbbra is Jézusért fogsz bolondulni, de én ebből kiszálltam!”
Charles le volt taglózva, és maga alá gyűrte a depresszió – olyannyira, hogy egyik nap már az öngyilkosságot fontolgatta a házuk tornácán. „Vége a szolgálatodnak. Senkinek nincs gondja rád” – súgta neki egy belső hang, ám egy másik a sötétségen áthatolva így szólt hozzá: „Charlie, én nem felejtettelek el téged; nekem gondom van rád.” Charles rögtön térdre hullott és ismét Krisztusnak ajánlotta az életét.
Nem sokkal ezek után jegyezte le az egyik legkedveltebb keresztyén himnusz szövegét: „Senki nem szeretett engem úgy, mint Jézus / El kell mondanom most ezt mindenkinek / Megváltoztatta a bűnös életemet / Azt tett, amit egy barát sem tehetett / Senki nem volt még olyan, mint Jézus / Senki nem szeretett úgy, mint Ő / Nem karolt fel engem senki úgy, mint Jézus / Nekem Ő a Megmentőm.”
Maguk alá temetnek a feladataid? Elviselhetetlenül sajog a szíved? Akkor ez számodra a mai ige üzenete: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
