A szeretet nem érzelem, mivel azt nem adhatod parancsba senkinek, hogy ezt vagy azt érezze. Szeretni valakit döntés, amely az illető iránt tanúsított hozzáállásodban és cselekedeteidben mutatkozik meg. Jézus ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (34–35. v.).
Jézus ezt „új parancsolatnak” nevezte. Hogy mi volt benne az újdonság? A szeretet előírt módja: „ahogyan én szerettelek titeket”. Mivel Krisztus benned él, az ő szeretetével szerethetsz másokat. Jézus mindig a tanítványait helyezte előtérbe: megmosta a lábukat, kimentette őket a viharból, türelmesen tanította őket. Nem csupán a legkiválóbbat közülük, hanem mind a tizenkettőjüket. „De hogyan szerethetnék valakit, akit még csak nem is kedvelek?” – kérdezheted. „Ahogyan én szerettelek benneteket” – válaszolja Jézus.
C. S. Lewis elmeséli, hogyan kezdett másként tekinteni az emberek hibáira: „Van valaki, akit szeretek, noha nem értek egyet azzal, amit tesz. Van valaki, akit elfogadok, noha bizonyos gondolatai és cselekedetei felháborítanak. Van valaki, akinek megbocsátok, noha fájdalmat okoz azoknak, akiket a leginkább szeretek. Ez a valaki én vagyok. […] Ha magamat képes vagyok anélkül szeretni, hogy minden cselekedetemmel egyetértenék, akkor másokat is tudok anélkül szeretni, hogy minden cselekedetükkel egyetértenék.” Amit pedig Jézus megparancsol, ahhoz az erőt is megadja: „Mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által” (Róma 5:5).
