„Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.” (János 17:18)
Jézus így imádkozott a János 17:14–18-ban: „Én nekik adtam igédet… Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba...” Hová küldte Jézus a tanítványait? A világba. Nem ezt mondta: „Próbáljátok elkerülni a világot! Csak a gyülekezetbe járó keresztyénekkel töltsetek időt, és tartsatok tisztes távolságot a csúnyán beszélő és rossz emberektől!”
Azt mondja, azért vagy ezen a bolygón, hogy Isten képviseletében indulj kiküldetésbe a munkahelyedre, a szomszédaid közé és minden egyéb élethelyzetedbe. „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János 20:21) – mondja. (Nem arra hívattunk, hogy elkerüljük a világot, hanem hogy aktívan jelen legyünk benne. „De én nem érzem jól magam ilyen alakok között” – mondod talán. Ez esetben kérd Istent, hogy tegyen hasonlóbbá Jézushoz, akit „a bűnösök barátjának” mondtak (ld. Lukács 7:34).
„Elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé” (Máté 10:16) – közölte Jézus a tanítványaival. Ahhoz, hogy egy juh a farkasok közé menjen, bátorság és bölcsesség szükséges, valamint teljes elkötelezettség is. Albert Schweitzer neves teológus és világklasszis zenész volt, de lemondott mindezekről, hogy egy másik kontinensen a legszegényebbek felé szolgáljon. Bármire hívott is el Isten, szeretned kell hozzá az embereket és teljes valóddal jelen kell lenned közöttük.
